Haroun Al Rashid
by Henry Wadsworth Longfellow
One day, Haroun Al Raschid read
A book wherein the poet said: —
“Where are the kings, and where the rest
Of those who once the world possessed?”
“They're gone with all their pomp and show,
They're gone the way that thou shalt go.”
“O thou who choosest for thy share
The world, and what the world calls fair,”
“Take all that it can give or lend,
But know that death is at the end!”
Haroun Al Raschid bowed his head:
Tears fell upon the page he read.
Harun al Rasid
Harun al Rasid egy napon
Ily verset lelt egy könyvlapon:–
"Hol vannak királyok s urak
kik egykor világot bírtak?
Az úton, melyen te is jársz,
elmentek, s vittek fényt, pompát.
Ó te, kinek osztályrésze
világ, s méltánylás egésze,
végy el mindent, mit kaphatnál,
de tudd: az út vége: halál. "
Harun al Rasid leborult,
bús könnye a lapokra hullt.
4 hozzászólás
Gratulálok a frappáns és hiteles fordításhoz!
Valamint a lendületes versformához!
Alberth
Köszönöm szépen, kedves Albert!
Az jutott az eszembe, hogy olykor,akár egy vers kapcsán jövünk rá teljesen evidens dolgokra.
Akkor és ott tudatosul.
Igen, ilyen mindannyian megélünk néha, hogy felerősödik egy érzés, gondolat, amit jól tudunk, mégsem foglalkoztunk vele, vagy voltunk tisztában.
Azt gondolom, Longfellow itt valójában a hatalom múlandóságára figyelmeztet, nem annyira a lét, az élet végére. Azt mind tudjuk, – de egy nagy uralkodó gondolhatta azt elbizakodottan, hogy a hatalmának sosem lesz vége…