Piroska

Anyám Piroska volt,
egy sápadt Piroska,
fehérsége mint Hold
sarlónak sziromja.

Arcára lobbant pírt
élet törölt gyorsan:
kilenc gyermeke sírt
felnövekvő sorban.

Kenyér kellett! Kolbász
járta, papriskrumpli.
Főzött, tette dolgát,
munkába járt, aludni

kevés idő akadt,
s tízünknek két szoba,
s a kölyköknek maradt
szomszéd, s utca pora.

Sápadt kis Piroska!
Helytállt vitézen ő,
temette sírokba
álmait, míg felnő,

de élte felén, néha,
ha nem látta senki,
elbújt a presszóba
néhány krémest enni…