2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Amikor nagyon fáj…

    JuditBy 12 hozzászólás754 megtekintés

    Amikor nagyon fáj,
    bezárul a lélek,
    elhagyják a vágyak,
    új utakra térnek.
    Kifosztott álmokban
    a magány kóborol,
    nyugtot ő sem talál,
    tallózva csatangol.
    Letompult csendjében
    nincsenek már hangok,
    csak szürkén derengő,
    elveszett világok.
    Megfagy az idő is,
    reszketnek a percek,
    gondolatok síkján
    bénán elvéreznek.
    Egyetlen érzés van
    ami tán segíthet,
    a tisztán befogadott,
    önzetlen szeretet.

    Share.

    12 hozzászólás

    1. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Judit!
      Jaj, de jól látod! Valószínűleg megélted, én zokszó nélkül osztozom véleményedben. Teljesen így működik a dolog. A zárás ad némi reményt, ez felemelő jellegű.
      Nagyon jó a vers, talán annyi, hogy az "útakra" helyett "utakra" kívánkozik, de kerek minden gondolat és igaz is.
      Szeretettel: Kankalin

    7. jerrynostro on

      Kedves Judit!

      Én pedig azt gondolom, az utolsó négy sor adja meg az egész mű értelmét.
      Akár fordítva is le lehet vezetni: ha egy embernek nincs része a "tisztán befogadott, önzetlen szeretetben", akkor elszegényedik és kiég a lelke, megtelik feszültséggel, keserűséggel és félelmmel, ezért az élet szép dolgait sem tudja élvezni és értékelni többé.
      Szerencsére a remény sosem hal meg, hogy ezt a szeretetet másokkal megoszhassuk.
      Nagyszerű verseddel könnyen azonosultam, igen közel áll hozzám a forma, a stílus és az üzenet, mely minden időben fontos és aktuális.
      Művedben a szépség találkozik az igazsággal, és ez az, ami az irodalomban értéknek számít.

      Üdv.:Tamás

    Leave A Reply