Ha majd egyszer út végére érek,
eggyé válok a földdel, a vízzel,
világosságot hintek a Földre,
teleszórom hittel, szeretettel.
Reátok mosolygok odafentről,
egyengetem buckás útjaitok,
béke, megértés- magot ültetek,
néktek fényt és igazságot nyitok.
Így meglátjátok a valós Földet:
most mindent tiszta, fehér hó borít.
Ha kitárod ajtód, lelked, szíved,
meglátod csillámló könnycseppjeit.
7 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Már reggel elvarázsolt a versed, mert olyan lelki nyugalom árad belőle, hogy meghatározta az egész napom.
Csodaszép gondolatok, igényes köntösben, amit mindig lehet alakítani, szépítgetni, díszíteni.
A rímekre gondolok elsősorban. Rengeteget haladtál előre a kezdetekhez képest, egyértelműen látszik, hogy igényes verselésre törekszel.
Kicsit elgondolkodtam azon, hogy a zárásnál többes számból egyesre váltottál. Azon lehetne alakítani, bár nem zavaró, ahogy a tömeg után az egyént is megszólítod. Fokozza a hatást.
Ezzel a verssel kezdtem a napot, ezzel is zárom.
Köszönöm, hogy és én is kitárhatom a lelkem, hogy lássak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon örülök annak hogy meglátogattál és mégjobban szép szavaidnak. Nagyon köszönöm :))) Zsuzsa
Kedves Kankalin!
Nagyon örülök annak hogy meglátogattál és mégjobban szép szavaidnak. Nagyon köszönöm :))) Zsuzsa
Egy szeretettel telt lélek vágyai, elmélkedése…
Nagyon tetszett, gratulálok sok-sok szeretettel!
Kedves Dóra! Nagyon szépen köszönöm a gratulációt! 🙂
Kedves Zsuzsa!
Az út végén minden olyan szépnek, ragyogónak tűnik, és jól van ez így.
🙂
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Nagyon szépen köszönöm a gratulációt és hogy olvastál! 🙂