süllyedés közben
nagy kövek közé esett
el is pityergett
***
most a nyár végén
nincs már hó a hegyekben
patak kiszáradt
***
kavics felvidult
víg örömmel napozott
száraz mederben
***
egy kora reggel
puha érintést érzett
amit már ismert
***
e kéz dobta el
de lehet, hogy egy másik
de férfi kéz volt
***
kezébe vette
boldogan simogatta
magával vitte
***
a kis házában
úrnőjének nevezte
otthona díszét
Hét Haiku, de egy vers is…55
By Tóni
10 hozzászólás
Aranyos!
Happy End a vége! 🙂
Ügyes!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Sokan azt hitték, amikor a kavics elsüllyedt a vízben, mindennek vége,
de mint ahogyan Pema Chödrön is leírta:
"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."
Mint itt is. A valódi élet, a nagy kaland, csak itt kezdődött el, és kéz a kézben a boldogsággal, megy tovább.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ilyen a szerencse. Van, akit eldobnak, van, akit hazavisznek, és megbecsülnek.
Úgy, mint az életben!
Szép verset írtál róla.
Élvezettel olvasom haikuidat!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Amint látom, te már el is olvastad a harmadik részét is. Így hár nem marad más hátra, minthogy nagyon szépen köszönöm, és
üdv Tóni
Ps: Egyszer azt kérdezted, tudok e mindenröl verset írni. Amikor azt feleltem, igen, akkor megígérted, küldeni fogsz nekem egy szavat, hoy arrol az egy szóról írjak egy verset. Arra szóra még ma is várok…
Kedves Tóni!
Ismét nagyon szépet írtál.
Gratulálok, Judit
Tóni ezt a verset, nekem írtad…..
Én mindenhonnan hozok magammal legalább egy szép követ, mert szeretem nézegetni és simogatni őket. Felidézik az a tájat, ahol megfordultam….
Kedves Judit!
A harmadik, utolsó része a kavics trilógiának. Nem tudom miért, szeretek a jelentéktelen dolgoknak a létezésükre rámutatni, amelyek sokszor nem is olyan jelentéktelenk, mint amilyennek tünnek. Valójában, minden tárgynak az ember adja meg az értékét, attol függően, hol és milyen helyzetben van. A mindennapi életben egy üveg víz egy darab kenyér számára úgyszólván semmi, egy kiló aranyhoz képest. De valahol egy sivatagban, az üveg víz és a kenyér, többet érne neki, mint tiz kió arany. Az emerek értékét sem maga az ember adja meg, hanem a visekedése, kölönböző helyzetekben.
Ítt a kaviccsal akartam ezt megmutatni, hogy ugyanannak a kavicsnak is, hogy változik az értéke.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Szusi!
Egy versben az a jó, mint egy dalban is, hogy mindenki magáénak veheti, ami valójában annyit jelent, hogy nem is vagyunk annyira kölönbözőek egymástol, mi sokszor csak azt hisszük. Sok ember viselkedése is a környezetétöl függöt akol felneveledett. Ha sorsa eldobja egy másik környezetbe, akkor azt szokták mondani: Vagy megszokik, vagy megszökik.
A harmadik, amit kevesen tudnak megérteni, se meg nem szokik, se megnem szökik. mert a felelősége nem engedi meg, ezért élete végéig boldogtalanul ott él.
Amikor e kavics Trilógiát írtam, egy levél nyomán másra gondoltam, amivel azt akartam megmutatni, még egy eldobott kavicsnak is lehet egy Happy End-je. MInt ahogy lett is. Lehet a te kaviccsaid között is van egy ilyen.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Húúúúúúúú, ez most több mint vártam kedves Tóni! 🙂
Örülök, hogy a kiskavics úrnővé lehetett. Annyira életszerűek a verseid, s gyakran bennük a remény, hogy van még kiút. Most pl. ezt érzem, pedig nem tettem mást, csak elolvastam egy verset.
Hát, ezért (is) olvaslak! :)))
Legjobban ennek a résznek örültem.
" egy kora reggel
puha érintést érzett
amit már ismert"
Engem versed érintett meg…
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Mint sokszor, most is egy idézettel válaszolok Pittacus Lore-tól:
"Ne add föl a reményt! Az legyen a legutolsó, amiről lemondasz. Ha a reményt elveszíted, mindent elveszítesz. Amikor már úgy érzed, hogy minden elveszett, amikor minden sötét és kilátástalan, a remény még akkor is megmarad."
Ezt a reményt öntöttem egy kavics formájában, ami végül életre kel, éetet ad.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni