Forgok egyre,
forgok körbe,
nem látok mást,
minden görbe.
Lépek erre,
lépek arra,
itt is, ott is
utak újra.
Nem is tudom
merre menjek,
időt nyerni
hogyan merjek?
Nézek jobbra,
nézek balra.
borsót hányok
fel a falra.
Gondolatom
össze-vissza,
tévelygésem
levét issza.
Mozdulnom kell
egyszer végre,
nem csak lesni
fel az égre…
Bármely útra
téved léptem,
döntés súlyát
fel kell mérnem,
hasznos legyen
féltett éltem,
ha majd egyszer
révbe értem.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Érdekes címet adtál neki. Az utolsó sorokban értékes gondolatokra leltem. Érj révbe!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Csak egy kis játék a valósággal…
Szeretettel, Judit
Érdekesen kapcsoltad össze a gyermekjátékot az útkereséssel…
Tetszett!
Kedves Irénke!
Csak játszottam a gondolattal…
Köszönöm, Judit
Játszani komolyan – komolyan játszani, ügyes.
Szeretettel
Emese
Köszönöm Emese!
Szeretettel, Judit
Judit kedves!
Gyermekként játszottunk felnőtteset, s most felnőttként játszanánk gyermeket. Igaz, már más a játék célja. Nagyon aranyos, és komoly üzenete van.
Szeretettel: pipacs 🙂
Így igaz kedves Pipacs. Köszönöm!
Szeretettel, Judit