A Legérdekesebb projekt

– A következő kategóriánk a Legérdekesebb címet viseli. Bár a még mindig folyamatban lévő projekt végkimenetele úgy néz ki, hogy csúfos bukással fog járni, mégis összetettségével kivívta a Tanács elismerését, amit ezúton a Legérdekesebb kategória első díjával jutalmazunk – a Mester kitekintett a technikusokra. – Kérem a képet!
A vásznon először csak feketeség látszott, majd egy apró fénypont tűnt fel középen, ami szépen lassan egyre nagyobb és nagyobb lett.
– Egy gömb – szólalt meg újra a Mester. – Egy gyönyörű színes gömb. Nagy része kék színű, de látható, hogy zöld és barna színek is találhatóak rajta. A két nagyobb fehér kiterjedés a tervezők által meghatározott sarkpontokat mutatja. Furcsa, hogy egy gömbnek vannak sarkpontjai, de ez így van. Egy északi és déli sarkpont, amelyeknek mágneses pólusai vannak. A sarkpontokat összekötő egyenes alkotja a gömb tengelyét. A pólusok miatt a gömb körül, egy ernyőként szolgáló erőtér alakult ki. Joggal kérdezhetik, hogy vajon miért van szüksége mágneses erőtérre egy ilyen parányi gömbnek? Éppen ez adja az esszenciáját és különlegességét ennek az élettel teli, talán nyugodtan mondhatom, teremtménynek. Egy lélegző teremtménynek, ami minden egyes lélegzetvételével átformálja a felszínén uralkodó viszonyokat. A lélegzés persze képletes. A projekt tervezői úgy állították be ezeket a mágneses pólusokat, hogy bizonyos időközönként felcserélődjenek. Ezeket a felcserélődéseket tekintjük mi lélegzetnek. Szenzációs eredményeket hozott ez zseniális elgondolás. Persze ehhez az is kellett, hogy egy olyan környezetet hozzanak létre a felszínen, ami folyton hatással van erre a mezőre, és elősegíti annak tökéletes működését. Ezt úgy érték el, hogy minden, úgynevezett élőlény, amit a kis mesterek megalkottak, összeköttetésben van az erőtérrel, vagyis mintegy természetes akkumulátorként működve, energiával látja el gömbünket. Hihetetlen alkotás! Én mondom, hihetetlen! És ez a legérdekesebb mozzanata a projektnek. Mármint az, hogy ezek az élőlények hogyan állítják elő az energiát. Első lépésként létre kellett hozni az úgynevezett sejteket, amelyek alapvető építőelemként szolgáltak egy bonyolultabb szerkezet megteremtéséhez. Nagyon sok munka van azok mögött az élőlények mögött, amiket a képeken láthatnak. Nem volt elég csak a vázukat, a szerkezetüket megteremteni. Valami olyan hajtóerőre volt szükség, ami újra és újra motorként szolgál ezeknek a teremtményeknek. A tökéletes vázhoz, tehát tökéletes motorra volt szükség. Így teremtődtek meg a hozzánk hasonlatos, de csak nagyon egyszerűen működő, mechanikus parányi szemcsék, amit a tervezők lelkeknek neveztek el. Ezeknek a lelkeknek az a különleges tulajdonsága, hogy halhatatlanok. Legalábbis elméletben. Szóval ezeknek a lelkeknek köszönhető, hogy a vázak mozognak, lélegzenek, táplálkoznak, vagyis hozzájárulnak az erőtér életben tartásához. A vázak persze idővel elkopnak. Ezért volt nagyon fontos, hogy a vázak folyamatosan reprodukálhatóak legyenek. Ehhez szintén egy kétpólusú rendszer kiépítése vált nélkülözhetetlenné. Nőstény és hím vázak készültek, amelyek biológiai felépítésüknek köszönhetően, képesek voltak újabb vázak létrehozására. Nagyszerű ötlet! De a projekt szülőatyjainak még ez sem volt elég. Azt akarták, hogy a mágneses erőtér ne csak magát a gömböt tartsa életben, hanem olyan felesleges energiát termeljen, amit esetleg mi is fel tudnánk használni az erőműveinkben. Talán, ha nem törekedtek volna erre, akkor most csak egy szép műalkotást látnánk magunk előtt, ami nem hozta volna meg számukra a sikert, a Legérdekesebb projektnek járó díjat.
A Mester azért, hogy fokozza a hallgatóság kíváncsiságát, szünetet tartott, majd amikor senki sem számított rá, újra folytatta beszédét.
– Szóval a kis mestereink megalkották az embert. Azt az embert, aki nemcsak mozogni, lélegezni és táplálkozni tud, hanem gondolkodni is képes. Láthatják a képeken, hogy milyen csodálatos dolgokat hoztak létre az emberek a gömb felszínén. Városokat építettek, különféle szerkezeteket gyártottak, ugyanúgy, ahogy mi is tesszük. Persze nem olyan bonyolult és érdekes, de mégis nagyszerű szerkezeteket. A problémát csak az okozta, hogy az alkotók egy öngerjesztő rendszert építettek be a gondolkodási egységekbe, ami a találékonyságot túlzott fokra emelte. Ez a túlzott találékonyság olyan érzelmeket váltott ki az emberekből, mint az irigység, a hatalomvágy, a gyűlölet, a rettegés és így tovább és így tovább. Vagyis az erőtér olyan robbanásszerű energialöketeket kapott, amelyeknek köszönhetően a pólusok felcserélődése felgyorsult. A rendszer ezt a túlterhelt állapotot már nem bírja sokáig. A folyamatot sajnos leállítani nem lehet, de még maradt egy kis időnk, hogy csodálni tudjuk ezt az igen érdekes, ezt a legérdekesebb alkotást.
A Mester elhallgatott. A teremben a képek tömkelege pörgött a szemlélők előtt. Láthatták a gömb keletkezését, az élőlények tervrajzait, a lelkek beépítését, az ember megszerkesztését, az öngerjesztő gondolkodási elemek sorozatgyártását. Minden egyes apró részletet, ahogy a projekt az elejétől kezdve végbement. Aztán hirtelen elsötétült minden. Síri csönd honolt a teremben.
– A projekt neve: Föld – szólalt meg a Mester megtörve az ámulat csendjét. – És akik a Földért járó Legérdekesebb projekt díjat elnyerték…
A Mester annyit várt mielőtt kimondta volna a neveket, hogy a sorok között nyugtalan mozgolódás támadt. Mindenki kíváncsi volt az alkotópárosra. Vajon kik hozták létre ezt az érdekes világot?
– Isten és Lucifer! – kiáltotta a Mester.
Hatalmas ováció tört ki ezer torokból, amit elsöprő tapsvihar követett, miközben a szerény alkotók a színpadra lebegtek.