Nem győzöm mondani Neked elégszer,
hogy Te vagy gyöngymedáliám, az ékszer,
mely minden szögből fényesebb a fénynél,
Te vagy, ki nyegle szívemben benne él,
ki nihilben újraverni kész akár,
mert dobbannia kell szüntelen – ha már
életre cseperedett kedves lénye.
Te vagy testemnek összes véredénye,
melyeket megtelít a szereteted,
újrapumpálva szívembe véremet.
Te vagy mindenik vers legszebbik sora,
mit nem hagyhatok olvasatlan soha;
Veled sarjad a béke olajága,
életem lelkem lelkedbe bocsátja.
2 hozzászólás
Tetszik a munkád. Azon csodálkozom egy kicsit, hogy a 11-es szótagszámot a 7. sorban (indokolatlanul?) feladtad.
Gratulálok. a
Kedves antonius!
Köszi a figyelmeztetést, javítom.
A.