Zuhog az eső, a nap sem süt már.
Egy időre szünetet vett ki a nyár.
Mennydörög és villámlik,
sok-sok villám szikrázik.
A csillagok sem látszanak,
csak a zord felhők uralkodnak.
A szél is erősen süvít néha,
nem mondhatjuk, hogy ő léha.
Fújja a fák kócos lombját,
leveleit százfelé hordja át.
Aztán hirtelen mindennek vége,
elcsitulnak,hallgatnak végre.
Reggel a hajnali napsugár aranylik,
pompája betölt mindent és megújít.
8 hozzászólás
Múltkor nem sikerült elküldeni a kommentet, talán most.
Szerintem túl gyorsan lett vége a viharnak, hiányolom az utóhatásait…
szeretettel: Delory
Szia Delory!
Nem minden vihar okoz akkora pusztítást,ez csak egy nyári zivatar volt.
Szépen írtad meg a zivatart, a képeket, amit lefestettél benne, szinte magam előtt láttam. Mindenben kellemetlenben is van valami jó, ahogyan te is – helyesen – befejezted a versedet." Reggel a hajnali napsugár aranylik, pompája betölt mindent és megújít." Ezek a gondolatok azt közlik velem, hogy nem vagy pesszimista. S az nagyon sokat számít az élet viharai között.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm hogy megtiszteltél látogatásoddal és kedves szavaiddal melyeket
egyszerű versemhez írtál.Jól gondoltad,tényleg igyekszem optimistának lenni,
keresni mindenben és mindenkiben a jót, a pozitívat.
Kedves Amaryllis!
Egyre szebbek, és költőibbek a verseid! Csak így tovább, ha van időd csak írogass mert tehetséges vagy!
Gratulálok! Üdv: Zoli
Kedves GaZo!
Bocsánat hogy csak most válaszolok.Köszönöm szépen a látogatásod.
Tetszett!Jól leírtad:)
Köszönöm:)