Egyéni életét táncolja mindenki aki él,
mégsem mindegy, hogy mire táncolsz.
Az sem, hogy mit mond, mit súg a táncod,
amikor kötődsz a legszebb vallomáshoz.
…sors emberhez érsz, élő viráglányhoz,
az öröklétű, visszatérő táltos létből
jelenhez kötődve mutatsz út-világot.
Hulló avarról, piros színről, ébredésről,
tavaszról, vágyfakasztó életfáról
szól tanító életed— jegyzed időképpé!
Hű kép és vallomás az élet tánca,
egyéni érzések valósága a szeretőké…
Amikor mélységet jár a lélek, üzenet
száll felénk— visszatérő, örök az élet lánca.
Megtartó fénnyel tart szüntelenül fogva
az egymásnak üzenő szeretők vallomása.
4 hozzászólás
Szép elmélkedés, szeretem a verseidet! Tiszták, emberiek.
Szeretettel:Marietta
Üdvözöllek, Kedves Marietta!
Nekünk, idegenben, távol a hazától, többszörösen érdekünk a nyelvünk tisztán-tartása és az is, hogy legalább azt megtartsuk, ápoljuk, amit egyszer magunkkal hoztunk. Ezeken túl érdekfeszítő a mai élő magyar irodalomban való jártasság s az abban való részvétel is az, amely egyben a magyar nyelvhez való kötődést is jelenti.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Az élet tánca akár a sors adománya is lehet, kit ad közelünkbe, és amire táncolunk, miről is szól éppen a dal.
"örök az élet lánca."
"Megtartó fénnyel tart szüntelenül fogva
az egymásnak üzenő szeretők vallomása."
Gyönyörűen zártad!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Felvetettél valamit, illetve, hozzászóló gondolataiddal, kérdésekkel megbolygattad, és feltételes válaszra kényszerítetted bennem az élet táncát. Mert igaz is, mennyi minden befolyásolhatja, érzelmileg, hangulatilag, pro és kontra értelemben az életünk táncát.
Fölhívtad a figyelmem a jéghegy csúcsára, na de, ami alatta van?! Hm…
Köszi, szeretettel, Inda.