Lélegzetnyi oázisom
távolságot mér a létre,
elcsomagolva szavaim
visz a lég a messzeségbe.
Az égből törpék a lábak,
ingázó lépteik kuszák,
látom út porán mint szalad,
szelet faggat a sokaság.
Idefenn akadt az álmom,
földre feszít az ébredés,
reggelre vissza kell szállnom,
egy Csóva a szemembe vés:
nem lógathatod lábadat,
rólad mereng a járdalap.
8 hozzászólás
Szia Andrea! 🙂
Minden műved elolvastam, merülésig. Szeretném, hogy tudd: hatalmas tehetség bújt meg benned. Írásaid magukért beszélnek, élvezet nálad az olvasás. Ez a vers is gyöngyszem, mint ahogy az összes lélegzetvételed a költészet terén. 🙂
Várom további megnyilvánulásaid! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy vállalkoztál a kimerülésre, nagyon megtisztelő a véleményed. Találkoztam itt jó versekkel, prózával, a Napvilág még sok tehetséget rejt, vagy éppen felszínre hoz. Ilyen vagy Te is, és ezt nem azért írom, hogy kimerítsem a viszontdícsérés fogalmát. Az irodalommal nem állok közelebbi ismeretségben, mint műkedvelő, mindig is szívesen irogattam, és az, hogy ezeket megoszthatom, jót tesz nekem. Úgy tervezem, még megnyilvánulok. 🙂
A.
:))) Nem kimerülés, sokkal inkább lemerülés, elmerülés, belemerülés. :)))
Kedves Kankalin!
Értelek én, végülis ez a Napvilág, majdhogynem a búvárok fóruma, csak itt írások közé merülünk. 🙂
A.
Kedves búvártárs, szépen belemerülhető verset hoztál, nagyon szépen, érdekesen vezeted át a repülésből a földi realitásba az olvasót.
Kedves a csepp humora is versednek. Lám, van, aki a repülés, szárnyalás után kívánkozik, míg a járdalapnak Te kellesz….:))))
És érdekesen fejezed ki magad, nincs elcsépelt frázis, százszor hallott klisé.
Kedves Irén!
Köszönöm elismerő szavaid. Az alapötlet megvolt, csak finomítgatni kellett rajta, hogy ne legyen elcsépelt.
A.
Egyre jobban tetszenek a verseid, hol jártál eddig? 😀
Kedves Csaba!
Eddig a járdalapon jártam, távol a Napvilágtól. 🙂 Nehezen találtam ide, de érdemes volt.
A.