Vállamat karmolod,
Szívemen hagysz nyomot,
Soha el nem múlót,
Én édes cirmosom.
Zsákmányod megfogod,
Röptében elkapod,
Egyre csak ezt játszod,
Én édes cirmosom.
És mikor jő az éj,
Záporoz csillagfény,
A macska útra kél,
Minden árnnyal él,
Mert ő a legszebb,
A földnek kerekén.
Ha hívlak, futsz hozzám,
Itt vagy és nyávogsz rám:
– Hol van a vacsorám?
Én édes kis gazdám.
Mikor már jóllaktam,
Meg is mosakodtam,
Gyere és simogass,
Én édes kisgazdám.
Mert ha el jő az éj,
Záporoz csillagfény,
A macska útra kél,
Hajnalra hazaér,
Mert ő a leghűbb,
A földnek kerekén.
A macska égi lény,
Vad szíve a szentély,
Hova belépek én,
Ő vele kettecskén.
Nincs bennem félelem,
Mancs fogja két kezem,
Lelkem nem védtelen,
Ő vele kettesben.
Tudom, ha jő az éj,
Záporoz csillagfény,
A macska útra kél,
S magával visz, ne félj,
Mert ő a társad,
A földnek kerekén.