Lassan ásít a hajnal, tátog a szél,
falevél felzörög, a beteg tüdő
jajong, kezd siránkozni a vénülő,
kinek távozik kincse: az egészség.
A receptre októbert ír a naptár,
elmúlás dózisa bökdösi bőröm
felszínét, arcomra más világ köszön:
a felismerés, mely enyhe gyógyulás.
Hiszem, hogy idővel kopik seb, beforr,
egyik évszak a másiknak doktora,
miszerint minden pillanat mulandó
– jelent ketyeg el holnap is az óra –
vallom, elmén emlékezés barangol,
őszi vándor, ki elmereng a múltba.
14 hozzászólás
Kedves Andrea!
Szép e vallomás, mit az október ihletett bensőd rejtekébe! "Lssan ásít a hajnal, tátog a szél," Gyönyörű képek! Na és az utolsó szakasz, míly szépen zárja az egészet!
Gratulálok! Üdvözlettel: Zoli
Kedves GaZo!
Köszönöm, hogy erre jártál és megérintett e vers.
A.
Ma tényleg remek verseket olvastam. Köztük van ez is!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Szívből örülök, hogy így gondolod.
A.
Szia Andrea!
Ma már megmutatta arcát az október, és igen az ember minden zsigerében érzi azt ami volt.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Igen, az október kimutatta a foga fehérjét, de hát ősz van.
A.
Merengés a nyárról, októberben. Tartalmilag nagyon jól vezetted le, formailag vannak benne hibák. Mivel szonett formát választottál, a rímek nem igazán sikeredtek úgy, ahogyan szeretted volna. 🙁
Kedves Csaba!
Köszönöm építő jellegű kritikádat, egyet tudok érteni vele. Örülök, hogy benéztél hozzám.
A.
Ennyi szonett egymás után, amit olvastam!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
A magam részéről azt tudom mondani, hogy megkedveltem a szonetteket. Hatalmas kihívás kötött formában jót írni. Ez, ahogy Csaba is mondta, rímeiben nem tökéletes, de szerintem azért megállja a helyét. Remélem. 🙂
Üdv,
A.
Mindennek ellenére mond nekem valamit és ez
sokat jelent- ellentétben üres fecsegésekkel.
ruca
Kedves ruca!
Köszönöm hozzászólásod és az értékelést. Örülök, ha számodra ez nem üres fecsegés. Nem is akartam, hogy az legyen.
A.
Huh, így leírva nagyon emlékeztet valamire! Remélem nem beteg valakid?
Á-ra gondolok, remélem jól van!
A vers nagyon megindító, át tudom érezni…
Kedves Zitacity!
Az októbert, mint az ősz közepét állítottam párhuzamba magával az egészséggel, hiszen mindkettő mulandó. A magánéletemet nem írtam bele a versbe.
A.