Nincs adás

Álmosan kódorog a hegyek között
a köd, s a hajnal ágyán fehér avar.
Csendet zsákol a remény s felhőt takar
a gyertyafény árnyéka egy szó mögött.

Fekete barázda varjút hívogat,
szédület románcát nézi az álom.
Borostyán-takarót őriz egy várrom,
s a pillanat ezer csókot tartogat.

Nem a súlytól roskad asztalom lába,
terítetlen magány is ronggyá szakad.
Erszényem mélyén még maradt egy hátha,

egy talán… Mert elmerengeni szabad.
Zavaros táj körül arany a ráma,
agyamban nincs adás, de a kép szalad.