Készíti nászát a kegyetlen tél,
gyémánt ruhát öltenek a fák,
zúzmarát sző a nedves dér,
virgácsot árulnak a kövér kofák.
Kisüt a Nap, derül a rét,
verejtéke folyik deres hátán,
csöpögő harmat illan szét,
mint a nyári kecses bálvány.
Égbe szálló füst és lehelet,
remegő madár a dermedt ágon,
a naptól vár némi kegyelmet,
ereje nincs, hogy tovább szálljon.
3 hozzászólás
Olvasása közben teljesen átjött a természet eme arculata. Tetszett. Jó vers,
szeretettel-panka
Nagyon szépen köszönőmm kedves panka!
Szeretettel szati!
Ujra egy kis kedves vers.