Mondd, hogy szemedben mik azok a fények,
Mikor rád nézek, és a kezedhez érek?
Ó, ha csókra, csókkal felelnél, s ajkamra forrna a szád.
Ha hívnál, ó, ha hívnál, szerelmesen repülnék hozzád!
Eléd állnék bátran, s ha látnám netán rajtad a kételyt,
Akár Térden állva mondanám súgva, üvöltve: Kérlek…
Had adjam neked, magányos lelkem minden virágát,
Nem kérek mást, csak szíved melegét, szemed éltető sugarát!
4 hozzászólás
Nagyon szép alkotás.
Delory
Köszönöm! Rudy
Kedves Rudy!
Tetszik a s-óhajod. Akár délben is.
A.
Kedves Andrea!
A cím azért ez, mert a sóhaj, óhaj az éjszaka kellős közepén "fogant" álmatlanul…
Üdv.: Rudy