Volt egyszer egy nyár

Egysz er volt, hol nem volt, volt egyszer egy forró nyár! Ez a nyár olyan forró volt, hogy az csuda! Ilyen forró nyírat még az emberek nem éltek! Pedig dehogy nem! Az emberek mindig azt mondogatják, hogyha kánikula van! A télre meg azt mondják, hogy az mindég olyan hideg, vagy enyhe, mikor milyen, hogy Ők ilyet még sosem láttak! Az emberek csak ilyenek! No, de ez a nyár tényleg forró volt! Ki-ki ha tehette, igyekezett víz közelébe húzódni. Én egyhülést egy tóban kerestem. Ahogy élvezem a tó vizét és a napsütést, ez utóbbit persze csak módjával, mert veszélyes is lehet!, egyszer csak megszólal valaki a közelemben:
– Köszönöm, hogy rászóltál a gyerekekre, hogy az állatokat, növényeket ne bántsák!
Ez ki lehet. Körülnéztem, de embert a közelemben nem láttam. Az emberek behúzódtak a mély víz felé. A hang azonban folytatta:
– De nem csak a kis béka nevében köszönöm ezt neked, hanem mindazoknak a kis halaknak a nevében is, amiket szintén visszaeresztettél a tóba velem együtt. De ugyanakkor hálás neked az a kis madár is, amelyet Te mentettél ki a mohó macska elől tegnap a part menti utcában. Látom, nem tudod, hogy honnan jön a hang. Az belőled jön! Én vagyok a Te lelkiismereted, amely azok helyett megszólalt, akik az állatokat, a növényeket bántották, vagy bántásukat tétlenül elnézték, bár a macskának csak vadászösztöne van! Te ezt a kis madarat megmentetted, de a kóbor macska is éhes volt! Fogott később helyette mást magának ebédre! Mégis nagyon szép, amit Te magad tettél a természet megóvása érdekében!
Visszagondolva a most elmondottakra jó érzéssel fürödtem tovább, hiszen magam is tettem valamit a természet megóvása érdekében! Ugye, Ti is megtesztek mindenütt és mindenkor mindent ezért, amit tudtok? Például nem szemeteltek, nem tépitek le a virágokat a parkban, erdőn, mezőn és ugye Ti sem bántjátok az állatokat? Vajon Ti vigyáztok-e a természet épségére, szépségére és rendjére?