„Hajnali öt van, kelj fel az ágyból,
Itt van a hétfő, újra magától,
S írja az újság, drágul és elvesz,
Istenem, hol vagy ha ennyire kellesz?!”
És ha nem érdekel engem az óra?!
De mégis felkelek első szóra,
Felkelek újra, s hajtom a pénzt mert,
Így se elég, – de kérem az ételt.
És ha nem érdekel engem a Hétfő?!
Vár az a főnök, de jaj nekem miért ő?!
Mégis látod, első szóra,
úgy teszek újra, mint egy szolga.
És ha nem érdekel engem az újság?!
S benne a téma: Bú, s szomorúság,
és aki csal, és még aki meglop,
és pár milliárd mit az állam is eldob!
És ha nem érdekel engem az isten?!
Vártam az áldást, abban a hitben,
hogy majd jobb lesz, – talán – vagy könnyebb,
s nem kell nézni sokáig a könnyed.
3 hozzászólás
Nos, a versed remek. Legalábbis így érzem. Mégis: Isten nagy betűvel írandó, még akkor is, ha nem hiszel Benne. Az áldás egyébként megjön, ha hiszel.
Üdv: Colhicum
Milyen igaz…
Nincs miben hinni, és nincs miért, hisz mókuskerék…..és mégis
Nagyon tetszett.
Pont egy ilyen rohadt szürke agydaráló hétfő van, és ahogy olvasom a verset, egyre jobban sajnálom magam 🙂 Azon gondolkodtam, hogy tök jól lehetne reppelni, annyira jó lüktetsée van 🙂 Viszont az utolsó sorral nekem agyonvágtad az egész hangulatot.
Boldog hétfőt!
ANna