Ne!… még ne ébreszd fel
a hófedte bércek álmát!
Maradj még!
Ne kérdezd miért…
Hagyd nyitva ablakod
és öleld fel fényt,
szomjas lelkeddel
kortyold az angyalod regéjét!
Ne kérdezd miért!
Ringj, s hagyd
szédítsen a szárnyak őrült tánca,
csak most még…kérlek!
Bújjon lényünk hópelyhes ruhába…
4 hozzászólás
Érzéseidet szép képekbe rejtetted. Grat!
szeretettel-panka
Nagyon kellemes vers!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Olyan, mintha, mosolyogva, nyugodtan írtad volna a versed, mintha simogatna az olvasót, hogy azt kívánja, én is ilyet akarok, már mint érzést.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Tímea!
Gyönyörű, megható a versed! … tetszett!
Szeretettel: Rudy