Álmok

Úgy kellenek álmok ma is,
mint egy falás kenyér,
mert megvalósításukhoz
tett kell és szenvedély.

A Seven helyén tán korcsma állt
és szurtos kisinas
gyalulhatta a káposztát,
mint egy konyhamalac.

S a fogadósné keze oly
sebesen járhatott
a knédli dagasztás közben,
– ahogy pofont adott…

Lehetett volna e fiúcska
még Vámbéry is tán
igyekvőn lábát húzva a
szerdahelyi utcán.

Ínség, gúny úgy gyötörhette
őt, mint a másikat,
ki vágyó szemmel leshette
a delizsánszokat.

Mennyi víg nép! Hány érdekes,
különös utazó,
ki ha betért, s szava eredt,
egy szempár, csillogó,

követhette mozdulatát,
kalandra kész ésszel!
S bár nappal a fal összezárt,
álmokat szült éjjel …

S a fent hunyorgó csillagok
alatt egy vad világ
várt rá, hogy felcsillanthassa
minden káprázatát.

Sarjaszthat savanyú szik
virágzó rózsafát?
Nyomor ugarán serdül
lombossá kis faág?

Ha nincs televény föld, a mag
százszorosan küzdhet;
de ha eltökélt, megmarad,
s fává nemesülhet.

Lehet költő, író, nyelvész,
elismert utazó,
ki mindig megállja helyét,
mert fegyvere a szó.

Egyikből a fiúk közül
Resid efendi lett,
kit felvérteztek álmai,
akarat, hit, és tett.

Ki nem tanul meg küzdeni,
nem alkot nagyot sem,
mert átélt, megszenvedettből
fakad csak győzelem.

Ezért kellenek az álmok,
mint egy falás kenyér,
mert megvalósításukhoz
tett kell és szenvedély!