Sötét éjen
Fehér zongorán
Fekete billentyűk közt
Álom Requiem-et játszom.
Te hallod meg egyes egyedül.
Miért te figyelsz rám olyan messziről?
Miért jössz elém? Miért nem hallgatsz el soha? Miért nem adod fel?
Olyan ez, mint egy hiperbola. Nem akarom, de mégis halad magától, csak kúszik a végtelenbe. Nem áll meg, csak ömlik, árad szerte szét a térben. A zene is magától folytatódik és magával sodor. Elragad a lendület.
Én vagyok naiv, hogy hagyom.
Nem, nem engedem!
Kialszik.
Vége.
Hiperbola
By Delory Nadin
12 hozzászólás
Ez ügyes volt!
gratula!
Barátsággal:Fél-X
Érdekes:-) Rendhagyóan megfogalmazott írás formailag ugyancsak.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, hogy olvastatok. Ilyesmit még nem írtam.
szeretettel: Delory Nadin
Kedves Ezerarcú Delory!
Nekem nagyon tetszik, amit írtál. Legyen a stílusa, a műfaj neve is hiperbola.
Érzelmileg, tartalmilag, szintén hullámzik, kiteljesedik, majd elhallgat.
Nagyon különleges írás, mint te. Nagyon eredeti.
Szeretettel:
m.
Tetszik!
Üdvözlettel: Oratus
Mindkettőtöknek köszönöm, hogy megtiszteltetek a véleményetekkel és nagyon örülök, hogy tetszett.
Delory Nadin
Kedves Delory!
Rendhagyó szerkezetű vers. Ilyet még nem olvastam tőled. Jó kis vers.
Ági
Szia Ági!
Köszönöm, hogy olvastál, igen ilyen kicsit képversre hajazó formával még nem próbálkoztam eddig.
Delory
Szép ez a kúpszelet.
Ezt csak ilyen formában tudtam kifejezni.
Szia!
Érdekes gondolatokat indított bennem… Először gondolkodtam, mi lehet a téma… Majd arra ébredtem: minden: kapcsolatok, élet… minden így zajlik… Kérdéses közben, hogy hol tartunk, mit értünk meg minek a végén…
Köszönöm a versed!
Szia!
Köszönöm, hogy olvastál. Szerintem ez a vers, minden olvasónak mást mond.
Én egy fiúra gondoltam, aki akkoriban közelebb akart kerülni hozzám, de nem engedtem.
Szeretettel: Delory