Ne ébressz, ne ébressz fel.
Engedj, ennek hamar vége lesz.
Hazudom hogy így sokkal jobb nekem.
Reggel rettegve nyitom fel szemem.
Az ébredés hideg zuhany lelkemnek
Ne kelljen többé felkelnem!
De a függöny mindig fellebben
és nekem játszanom kellene,
azt hogy minden így van rendben.
Játék ez. Játszom, mert játszanom kell!
Mert ez az egész olyan látszatot kelt,
mint amiben már nem fáradok el.
Ne ébressz fel ha holtan fekszem!
Ne csókolj többet!
Ne ölelj többet!
A sebek karomon lángolva égetnek,
szívemben rettenetet keltve fénylenek.
Ne ébressz fel napsütötte téli reggel!
A hóesésben örökké álmodni engedj!
Ne takarj be többet!
Ne ölelj át többet!
Jéggé fagyni vágyom.
Ez az én világom.
Ne ébressz, ne ébressz fel.
Engedd hogy vége legyen.
Tükörbe nézni nem akarok!
Látni ezt az árny-alakot.
Szépségbe bújtatott Szörnyeteg vagyok.
A kínzó és a gyilkos, mind ez vagyok.
Hagyd hogy végezzek vele,
hogy az érzés elvesszen.
Jéggé fagyni vágyom!
Jéggé fagyni vágyom.