Gyertya lángját nézem,
táncol hajladozik.
Bele merengsz, arany aura
elbűvöl, izzik.
Néha sercen a láng, moccan az idő.
Szeretek veled lenni..
Nem tudom mi ez, az érzés nő
és fáj, édes kín.
Nézzük tovább a lángot, lobog
szemedben, fénye csillagot dobott.
Csak a csend van
Szívünk együtt..
2 hozzászólás
Megható szép vers!
szeretettel-panka
Kedves dpanka…köszönöm soraidat:)