Izzó parázs és olvadt láva,
égből hulló sercegő könnyek,
pokol kapuja tágra tárva,
láncokba vert ember lelkek.
Kínokban pácolt rémes álom,
melyet felold a hajnali fény,
hiányod gyötör, alig várom,
mikor az ajkad ajkamhoz ér.
Hajnal remény, csalódás az est,
hiába ragyogsz, mint egy csillag,
amíg hiányod rémeket fest,
átkokat szór rám minden csillag!
1 hozzászólás
Nagyon tetszet,bar eleg szomorkas hangvetelu a versed ,de kulonben szep es hiteles!