Az egri vár bemutatása

Kedves Látogatók!

Szeretettel köszöntöm Önöket! Túránk során az egri várat fogom bemutatni kedves vendégeinknek.

Tisztelettel felhívnám a figyelmüket arra, hogy látogatásunkkal egy időben egy ostrom is zajlik, ezért kérem, hogy a rendelkezésükre bocsátott védőpáncélt felvenni szíveskedjenek. Külön szeretném kérni, hogy a munkájukat végző várvédőket kérdéseinkkel ne zavarjuk. Talán nem kell ecsetelnem, hogy mit érezhet az a katona, akitől az ostrom zajában válaszokat várunk a „Mit eszik egy várvédő?" színvonalú kérdéseinkre. Persze meg lehet próbálni, csak akkor ne lepődjön meg, ha Ön is repül le a várfalról a törökkel együtt!

Biztonságunk érdekében azt is szeretném kérni, hogy lehetőség szerint ne egy csoportba tömörüljünk, igyekezzünk szétszéledni, hogy ne váljunk könnyű célponttá. Ígérem, hogy olyan hangerővel fogok beszélni, hogy még Temesváron is hallani fogják. Az más kérdés, hogy ott senki sem fogja érteni, mivel menet közben elfoglalta a török.

Egyszer találkoztam magyarul beszélő és értő törökkel – Jumurdzsák volt a neve -, de tudomásom szerint ő most éppen Eger felé tart. Igen, hölgyem, ha megpillantja valahol, nyugodtan elkezdheti csépelni a táskájával. Remélem, hogy minden cucca benne van. Ráadásul, ellentétben azzal, mikor a férjét szokta csapkodni, ez most Önnek hazafias kötelessége is.

Aggodalomra, pánikra semmi ok, beszéltem az egri kapitánnyal, aki személyesen vállalt garanciát a testi épségünk védelmére. Mellénk rendelt húsz dragonyost, kiknek feladata az illetéktelen személyek ártalmatlanítása. Ugyan a rendkívüli korok rendkívüli turistákat is igényelnek, az elsődleges célkitűzésünk megmarad: minél több ismeretanyag, tudás megszerzése. Minden más csak ezután következik. Hogy frappánsan fejezzem ki magam: először a tudomány, s csak utána a buzogány!
Köszönöm!

Ahhoz, hogy mindenki el tudja képzelni, milyen is az egri vár, szükség van a fantáziánkra. Képzeljünk el egy óriási teknősbékát, amely dél felé néz. Mi most éppen a fejében tartozódunk. Persze nem benne a teknősbékában, mert akkor körülöttünk egy nyálkás anyag lenne, és nem levegő. A teknősbéka négy lába meg a farka egy-egy bástyát jelöl.

Ha felfelé tekintünk, a kapu tornyát láthatjuk, ahol jelenleg a rendkívüli helyzetre való tekintettel négy őr tartózkodik. Javaslom, hogy menjünk fel, mert onnan nagyon szép kilátás nyílik a fenséges tájra.
Sikerült mindenkinek felérnie? Kérem, hogy jelezzenek vissza, mert csak akkor folytatom az idegenvezetést. Előttünk két kis falu helyezkedik el, az innenső Almagyar, a túlsó Tihamér.

Nem, uram, nem magához szóltam, a falut hívják Tihamérnak.

Jól megfigyelhető az Eger-patak, amely a vár nyugati felén folyik el. Látható, hogy a kapu körül új és magas falakat építettek, melyek az ostrom miatt kerültek kialakításra. A kaputól bal felé egy ágyút pillanthatunk meg. Talán, ha szerencsénk lesz, találkozhatunk Bornemissza – persze ez nem igaz – hadnagy úrral, aki ha véletlenül éppen nem törököt vág – ilyen még nem volt –, szeret a tüzérmesterségről, az ágyukról és a maga által készített ágyúgolyókról anekdotázgatni.

Menjünk tovább a vár nyugati szárnyára Amennyiben kilátnak a magas falak mögül, Eger városát pillanthatjuk meg. Jómagam még sosem láttam ki, mert egy méter negyven a magasságom. A házak közül kimagaslik a püspöki templom és a püspöki palota. A túlsó hegyoldalban, napnyugat felé az aggastyán barátok temploma, a Szent Miklós templom látható. A várost nyugatról egy egyenletes hegy keríti, azon túl már a Mátra ormai kéklenek.

Mint már említettem, a vár egy fekvő – persze álló nincs – teknősbékára emlékeztet, így a nyugati oldalon két bástya, közöttük meg egy erős kapu helyezkedik el.
Nem asszonyom, Ön téved, a katonák nem golyósjátékot játszanak. Tűzszerészek, akik éppen egy betévedt török ágyúgolyót próbálnak kipukkantani.

Továbbmenve, elérve az északi szárnyat, látható két palota. Figyelemre méltó a kisebbik palota díszítése és az üvegablak. Mögötte látható egy zöld rácsozatú virágoskert, szőlősátorral és padokkal.
Jobbról a második padot nem huligánok szedték szét, hanem Bakocsay rúgta darabokra, mikor igyekeztek bevarrni a sebét, az istenfáját neki. A nagyobb palotában a várbeli káptalan és a várbeli tisztek lakásai találhatók. Haladunk tovább, elérünk a várfal nyugati sarkára, ahol egy földbástya épült.

Ha elnéznek északra, a képzeletbeli teknősbéka farkát láthatjuk. Ez a vár tömlöcbástyája, mely minden bizonnyal az ostrom végére szépen megtelik majd. Javaslom, hogy látogassuk meg a bástyát, mert onnan is rendkívüli kilátás nyílik a tájra. Információim szerint van ott egy török fogoly is, de vigyázzanak, nem szabad etetni, itatni! Ráadásul még harap is!

Innen gyönyörű panoráma nyílik a városra, a patak mentén észak felé pedig a jegenyefás völgyre. A völgy végén egy nagy, fás falu, Felnémet helyezkedik el. A vár háta mögött mély, ásott árokkal elválasztott magas dombok vannak, amely miatt főhet az ostromlottak feje, mivel innen várható a legerősebb török támadás. Ennek kivédésére a várvédők négy ágyút is itt helyeztek el.

Hölgyem, biztonsági okokból oltsa el a cigarettáját, mert kénytelen vagyok jelenteni a királynak.

Menjünk fel a tömlöcbástyára! Mint látható, itt vannak a vár legnagyobb fegyveres erői összesűrítve. Az ágyúk közül említésre méltó a kimagaslóan szép, bronzból készült Béka.

Nemsokára elérünk a vár keleti részének hátsó bástyájához, a teknősbéka bal hátsó lábához. Ez a várnak az egyik legerősebb pontja, a Sándor-bástya. Ha továbbtekintünk, a vár keleti részén egy erős, három darabra tört sarlóra emlékeztető, magas falkaréjt láthatunk. Ez a külső vár. Ha keletre nézünk; ott egy domb magasodik: Királyszéke a neve. Azért hívják így, mert a legenda szerint Szent István király innen nézte a templom épületét. (Mondjuk ehhez elég lett volna egy pad is, de neki egy egész domb kellett.) A keleti szárny másik bástyája, a Bebek-bástya.

Elérkeztünk a vár egyik legérdekesebb pontjához, a templombástyához. Ez egy nagyon különleges épület, egy nagy templomnak a fele. Mint látható, az épületnek a két hátsó tornya még megvan; korábbam négy is volt belőle. Az ajtaját míves faragványok, az ajtó felett a falat kőből faragott óriási virágok díszítik. Sajnos a rendkívüli állapot miatt a templom haditechnikai célokra lett kialakítva: a harangot ágyú, a híveket puskapor helyettesíti. Háborúban sajnos minden a hadiipart szolgálja. Nagy szerencse, hogy idejében eldugtam a mosakodó lavóromat, mert az már pajzsként funkcionálna.

A falakon még látható egy nagy, elpiszkolódott festmény, mely vélhetőleg a templom oltárképe volt valamikor. Ha felmegyünk a bástyának kialakított templom tetejére, látható, hogy körül van kerítve vesszőből font, földdel töltött kasokkal. A kasok között a kőboltozatú fülkékben ágyúk találhatók.
Közben vissza is érkeztünk a kiinduló pontunkhoz, a vár kapujához. Sajnos rossz hírt kell közölnöm: a kaput bezárták, így az ostrom végéig a vár vendégszeretetét kell élveznünk. Aki elég bátorságot érez magában, mehet is a falakra, a többieknek szabad foglalkozást ajánlok.

Viszontlátásra!