Ében hajába kócot karcolt a némaság, ma
szokatlan ívű csend volt. A fény a lába
előtt hajlongott, mint ő a taps alatt,
az akkordok közé néhány fals haladt,
mert a hangjegyekből elhullott pár hangbogárka,
felvette őket, majd áttranszponálta,
hogy más szférákat rezgessen itt az ének:
hódoljon a tér s a lények összes istenének,
és a hárfahúr feszített színtelenje,
mintha a lány szelíd gerince lenne:
ha érintés simítja, oly engedelmes,
hajlik és rezeg, mint a Szent Szerelmes,
ám, ha úgy ragadják daltalan kezek,
húrjain szakad gerince, felpezseg,
a zenéje eljátszott, karcsú halála:
elolvad a kép, a vers hattyúdalára.
8 hozzászólás
Hihetetlen szépségei vannak, Andrea… Az áthajlások, a gyönyörűen vezetett mese mellett a zeneiség és a nőiesség emelkedett harmóniája szólalt meg nekem mennyeivel és finoman remegő poklaival együtt. A rímeid most is csodálatosak, a vers szerkezete profi, de észrevehetetlenül… az egész olyan finoman szól, valóban hangjaiban remeg, aki hallott hárfát, és látott kecses lányalakot hárfázni, megtapasztalhatta ennek a játéknak a finom erotikáját, és dörgő viharait is. Akár ennek a versnek rendkívül széles spektrumában. Kiváló.
aLéb
Kicsit másabb, mint amiket általában olvasok tőled. Nem azt mondom, hogy szokatlan, csak valamiért más. A te verseid alapból képiesek, érzékletesek, ez a versed viszont még inkább árnyaltabb, még érzékletesebb, érzékibb! Nem markolsz vele "sokat", mégis selymesen, puhán teszed azt. Varázslatosan szép!
Kedves Andrea!
Kimondhatatlanul szép a versed, szinte hallani lehet a finom selymesen omló dallamokat a hárfa húrjaiból, elandalítanak a rímjeid, amit minden versednél külön megcsodálok.
Valami szép és jó érhetett akkor, amikor írtad a verset, azért sikerült ennyire különlegesnek.
Nem egyszer, hanem többször öt csillgot ér!
Szeretettel: Kata
Csodálója vagyok költészetednek Andrea, ez a versed szomorúsága ellenére melegséget nyújt át, és a hattyúdal is ilyen, bár az az utolsó.
Szeretettel:Marietta
Kedves Andrea!
Gyönyörű a versed, profi versíróra vall. Gyönyörűen megkomponálva illeszkednek a szavak egymásba… csak az a hattyúdal?…
Szeretettel
Ida
Nagyon szépen köszönöm Nektek.
Néha ilyen is jön.
Magam vagyok a hattyúdal. Minden éjjel meghalok, majd másnap megszületek 🙂
Az, hogy közben mi történik, azt soha nem én döntöm el.
Soli Deo Gloria.
A hárfa valódi elem, egy koncert hatása volt, amelyet nemrég egy másik koncert előhívott.
Ezért (is) kerestem elő pont ezt az avíttamat.
Amúgy valóban egy nagyon szép időszak volt. Telített, fűtött.
Csodás, nőies, gyönyörű és mesteri!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Simogatóan lágy ecsetvonásokkal festetted meg ezt a szép képet.
Gratulálok!
Szeretettel: Zsanett