Írni, hisz, itt az ideje.
Félek, nem megy. Fázom.
Az Isten Hidege
ül szemben velem.
„Igyál meleg teát!” – kérlelem.
Semmit sem hall. A távolba réved.
Különös szerzet, akár egy kísértet.
Csak ül némán, fagyos a tekintete.
Pedig egyetlen egy szó kellene…
Ha nem, hát nem. Maradj jeges, rideg!
A teád kihűlt. Nem segíthetek.
A számlát fizetem, dolgaim várnak.
Örülnöm kell az almavirágnak,
a fűben rejtőző százszorszépnek,
s ezernyi dolognak, mit Te nem értenél meg.
Itt hagylak, szólít valami.
A Tavaszt nem lehet visszatartani!
7 hozzászólás
Szia Gyömbér!
Nagyon könnyeden mesél nehéz érzésekről is a versed, mint mindig. A kezdő feltételes mód felütése után levitted a hangulatot, és az utolsó sorig lenn is tartottad bennem, ahogy a képeid váltottak, ahogy vittél sorról sorra gondolatról gondolatra. A rímeidet örömmel olvasom mindig, mert kifejezőek, szerves részei a vers mondanivalójának. Örömmel olvastalak! 🙂
aLéb
De nem ám!!!
Itt az ideje, kivártuk és eljött!:)
Gyönyörű és remek alkotás!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Gyömbér!
Csak azt sajnálok, hogy ritkán teszel fel verset. A Tavaszról írni, természeti képekkel a világ legszebb dolga. Így írni róla, amibe annyi mindent bele lehet gondolni, tehetség. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Gyömbér!
Különleges vers. Másra számítottam. Kellemesen csalódtam. Szép vers.
Ági
A tavasz itt van. Szép verseddel közelebb kerültünk hozzá. Lelked vívódásában a megújulásra várás rejlik.
Szeretettel: Eszti
Szia Gyömbér! 🙂
Magamba rejtettem néhány ötcsillagos alkotót, az egyik te magad vagy. Felnézek rád, mert mindig, mindenkor remekelsz, alázattal míveled az irodalmat, úgy adsz át gondolatokat, hogy azokban érdemes merülni.
Köszönöm, hogy olvashatlak, hogy tanulhatok tőled. 🙂
Írj sokat, várom, a Tavasz meg ilyen; jön, ha kell, ha nem, dehogyisnem kell. 🙂
Gyönyörű a versed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat! 🙂
Gyömbér