Átkarolom tested, karcsú derekad,
lágyan érintem remegő ajkadat,
füledbe súgom, hogy nagyon szeretlek,
bármerre is jársz, szívemben őrizlek.
Olyan jó újra hangodat hallani,
gyönyörű arcod mosolyát csodálni,
megfakulnak mind, égen a csillagok,
amikor szemed boldogan felragyog.
Folyton elűz karjaimból a hajnal,
kormos égbolton a napsugár szárnyal,
mosolyod újra álmaimba vonul,
sajog a szívem, ha bánatba borul!
2 hozzászólás
Fájdalmasan-boldog ez a kis szerelmes vers, egy kis szárnyalás, egy kis keserűség…
Kedves, szép!
Üdv. Ida
Szep kis szerelmes verset irtal es nagyon szep kepekbe fejezted ki erzeseidet.Gratulalok.