Egymásba olvadó valóság és álom,
tovatűnik minden elrepül oly távol,
homályos képeken rezdülő a lélek,
furfangos csellé vált, ködös most az élet.
Kőkemény valóság kapujához értem,
elillan, tovaszáll önmagamnak képe,
érzelmekkel koldulttá vált ez a világ,
testemet borzongások szele járja át.
Mit ér most egy ember, embereknek lelke,
feltűnik előttem egy szép őszi este,
lángokként gyulladnak egy régi emlékből,
tüzeket szítanak megfáradt testemből.
Szikrája táncot gyújt lobogó érzelem,
ébredés zord kínjai játszanak velem,
álmodni szeretnék gyönyörömnek ágyán,
elveszni szerelem színes virágszirmán.
6 hozzászólás
Szia!
Amikor álmodunk, az ébredés elkerülhetetlen. Az viszont nem mindegy, milyen érzés uralkodik el bennünk egy-egy álom után.
Szeretettel:Selanne
Szia !
Én is úgy vélem, egész napunkat meghatározhatja egy álom……………
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál !
Szeretettel : Susanne
Vagy csak ringatózva a karodba zárva,
megbékélt szemmel nézni a világra.
Elhinni azt, hogy nem csak az álom szép,
hogy nem illúzió mégsem az emberi lét.
Kedves Susanne!
Jó lenne úgy ébredni az álomból, hogy nem tudunk különbséget tenni, mikor ért véget az álom, és mikor kezdődött a valóság.
Szeretettel:
Millali
Mennyire igaz gondolatok kedves Millali !
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
szeretettel üdvözöllek: Susanne
Kedves Zsu!
Tetszik az álommal kapcsolatban összegyűjtött gondolataid versbe foglalása.
Nem csodálkozom rajta, mert én is figyelem az álmaimat.
Mondhatom, nekem csak szép álmaim vannak,
ezért szeretem az álmokat, s nekem szép napot hoznak.
Már ifjú koromtól összegyűjtöttem sokat, s azokból
egy egész kötetre valót gyűjtöttem, s ami érdekes,
néhány esetben pontosan megtörténtek az álomban látottak,
s ezen magam is csodálkoztam. S ha nem lett volna az álom
írásba fektetve, talán magam sem hittem volna el.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata !
Örülök, hogy erre jártál és ilyen régi versemet is szeretettel olvastál.
Az álmok megfejthetetlenek…
Elnézésedet kérem, hogy csak most vettem észre hozzászólásodat.
Szeretettel: Zsu