Rozsdálló harang a buja föld
mélyén már nem kong.
Önmagába zár a Földkorong.
Fergeteg ha fúj a nyakamon
érzem ajkadat,
Légszomj engem többé nem fojtogat.
Tengeren ha hullámzik az ég
szerteömlenék,
De összetart e végső szent kötelék.
Csillagok ha gyúlnak tüzüket
lelked perzseli.
Bár tudnék így én is teremteni.
4 hozzászólás
Évszakokat kerestem, tereket, időket, világokat találtam. A záró szakasz nagyot szólt bennem.
aLéb
Ez remekbe szabott! Gratulálok!
Gyuri
Köszönöm szépen, hogy írtatok és értékeltetek.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv
Üdv! A címből nem ilyen versre számítottam, de hangulatos kellemes vers lett.
Ági