Egy csendes tó vagyok
Nyugodtan állok én
Meg nem szólalok
Csend küllemem vizén.
Egy csendes tó vagyok,
Vihar meg nem borzol
Fáim felfogják szelét
Jöjjön nyíltan, orvul.
Mélységes tó vagyok,
Bent nagy kincset őrzök
Létem igazsága
Ásott neki gödröt.
Mélységes tó vagyok,
Dobj rám bármily követ
Engem nem érintesz
Csak a felszín remeg.
Igazhű tó vagyok,
Nézz rám, én rád nézek
S magad látod viszont
A pontos énedet.
Egy csendes tó vagyok,
Meg sose rettenek
El nem futok, s bennem
Tükröznek fellegek.
Csak mondj nekem bármit
Várok, elfogadok
S bármi történjék
Egy csendes tó vagyok.
2 hozzászólás
Kedves Lorna al Tyrael!
Szép vers. A béke át jön belőle. A vers a békére való törkevést nagyon jól visszatükrözi. Látom te elfogadtad, és megbékékltél a világgal. Az jó ha az ember ki tudja zárni a világot, de nem mindig szerencsés, mert akkor nem tud hatni a világra.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Szalai Mihály Emil!
A megbékélés nem egyenlő a kizárással. A kizárás ostobaság, mert megkeményíti a szívedet. Ellenkezőleg, hogy tudnál bármin is változtatni, amit nem fogadsz el a maga valójában? Ha nem fogadsz el valamit, csak ellenállhatsz neki. Ha ellenállás van benned, nem lehetsz békés.
A békére nem lehet törekedni. Az elfogadás béke. Vagy elfogadsz, vagy nem.
Örülök, hogy itt jártál.
Béke
Tamás