Egy kép melyet a láng emészt,
útra kél a szélnek szárnyán,
csak füst és minden elvész,
de az emlék nem hagy árván.
Dübörgő hajnali vihar,
lelkemben már nem lesz béke,
emléked még mindig bizarr,
rémálmoknak sosincs vége!
Fájó emlék
By szatyBy szaty
2 hozzászólás
Nagyon szep a versed gratulalok!
Kedves Attila!
Valami nagyon súlyos eseményt rögzítettél versedben. S bármilyen szomorú is a történet, igazán szépen hangzó szavakkal örökítetted meg.
Szeretettel: Kata