Hintázó ágon dalos kismadár,
miért nincs meleg, hol bujkál a Nyár?
Borongós az ég, gyászol a szívem,
szép virágszálért hullatom könnyem.
Eljön a hajnal, elmúlik a nap,
hold árnyékában nem kell már kalap,
pislogó láng kialszik magától,
ne várjunk csodát így a holnaptól.
Tárd ki szirmod gyönyörű virágszál,
haldokló tavasz lassan tovaszáll,
elmúlik a Nyár és a szerelem,
hidd el, hogy némán érted könnyezem!
3 hozzászólás
Egyszeruen gyonyoru szep a versed,gratulalok. Kifejezetten tetszet!
Gyönyörű verseket írsz, Attila. Ez is csodálatos.
Szeretettel: Kata
Csodálatos! Olyan könnyedén folydogálnak a sorok, és mégis mennyi mondanivalójuk van! 🙂
Szeretettel: Laguna