2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Tegnap, Ma, Holnap

    MillaliBy 24 hozzászólás994 megtekintés

    A tegnaphoz simult szelíden
    a holnap,
    sorstársak ők, hisz egyformán
    csalódnak,
    ha azt hiszik részt kapnak a
    kacagó mából,
    az élő pillanat rögtönzött,
    múló varázsából.
    Az egyiknek volt már, a másiknak lesz még
    vitrinben porosodó, megkövesült emlék.
    A tegnapi álmok holnapra várnak,
    nem adnak teret a kapkodó mának.
    Fülembe jajgat a holnap zenéje,
    és merengve nézek e lidérces képbe.
    Évtizedek múlva egy poros kereszten
    mutatja az írás: „Itt nyugszik a testem”.
    Egy sírkő vigyázza tegnappá vált énem,
    egy fadoboz bezárja pár acsarkodó évem.
    Szétporladó csontomba mar majd
    halotti ének,
    de nem fáj, mert akkor én már más
    dimenzióban élek.
    Minden ideg, rost, izom és sejt
    légnemű anyagban
    társul majd lelkemhez egy varázskalapban.
    És az öreg mágus, az örök varázsló miközben
    halk szavakat mormol,
    láthatatlan alakká gyúr e nincstelen anyagból.
    Holnappá vált testem, így ad át a mának,
    igy leszek társa a múltból lett világnak.

    Share.

    24 hozzászólás

    4. Kőműves Ida on

      Kedves Millali!
      Ez nagyon komoly, remekül összegyúrtad. Kicsit filozofikus, de fáj minden szó, és igaz minden szó – talán az örök körforgást csomagoltad finom, puha selyembe, s én mégis "merengve nézek e lidérces képbe", s borzongok tőle. Nagyon-nagyon jó vers!
      Szeretettel
      Ida

    5. pirospipacs on

      A mindenit, hogy kifújtad magadból! 🙂 Komolyan mondom az eleje teljesen elvarázsolt, ahogy a napokkal, idővel elkezdtél igazakat mondani. A vége szomorú, de ez a vége. Nagyon jól áll neked a vers, kedves Millali. Előbb-utóbb meg is fogsz fertőződni, ha csak még nem… 🙂 Akkor bizony úgy fogsz járni mint én. 🙂
      Gratulálok!
      pipacs

      • Millali on

        Köszönöm kedves pipacs, hogy olvastál. Próbálok egyensúlyt tartani a vers és a próza között, de hol az egyik, hol a másik, mindig kicsikar egy kevéske előnyt magának. Én meg bölcsen, ( vagy tehetetlenül) hagyom, hogy győzzön az erősebb.
        Köszönöm a jelenléted, nagyon jól esik.
        Szeretettel:
        Millali

    6. zuzmara on

      Millali!
      Látom nem a legjobb hangulatban vagy…
      Úgy gondolom, hogy örülhetünk, ha legalább egy poros kereszt marad utánunk!
      Bár, ha ilyen írások születnek, talán egy ideig emlegetik a neved!!!
      Megnyugtatlak, hogy a halál után nincs más, csak a nagy SEMMI! Na meg a férgek…
      Tudod, a másik élet vízióját azért találták ki, hogy el bírjuk viselni az itteni életet! 🙂
      NAMASTE!
      Tünde
      ui.: Ne haragudj ha nyers voltam! Tudd, kedvellek!!!

      • Millali on

        Kedves Tünde!
        A hangulatommal nincs semmi baj, ezek tárgyilagos kijelentések egy bekövetkező jövőről. Bár, meg kell valljam ezt a jövőt azért szeretném minél későbbre tolni.
        Köszönöm a hozzászólásodat. Nem voltál nyers, csak őszinte, és ezt nagyra értékelem. Egyébként pedig tudom… érzem.
        Szeretettel:
        Millali

    8. dpanka on

      Kedves Millali!
      Az idő haladtával többet gondol az ember ilyen dolgokra. Bár sok értelme nincs, mert nem tudhatjuk mi van odaát. amondó vagyok, a múlton változtatni nem lehet, idővel sok minden ettől még átértékelődik, és ebből fakad a jelen. A holnap pedig bizonytalan mint a kacsa vacsorája…
      Persze ettől még versedet átélve, sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Az utolsó sor zseniális megfogalmazás! Na de belegondolni nem is merek.
      szeretettel-panka

    9. aLéb on

      Millali, én azt olvasom ki ebből a versből, hogy kicsit eljátszottál az idővel, a megállíthatatlant állítottad meg kicsit, az előreláthatatlanba pillantottál bele, és mutattad meg az olvasónak. Tárgyilagossága mellett a finom humor, az önirónia is megcsillant, így bennem az Alkotó halhatatlansága képeződött le ezzel a remek, nagyon komoly játékkal. Tetszett a műved.
      aLéb

    Leave A Reply