Áttör a napsugár a NAGY SOMLYÓ hegyén,
glóriát varázsol a zarándokok fején,
szolnak a csengettyűk a kereszt aljában,
idős és fiatal vonulnak sorjában.
Aranylik a somlyai kegytemplom tornya,
könnyezik benne SZŰZ MÁRIA szobra,
könnyeit fakassza mindannyiunk bűne,
várhatjuk a csodát, ha nem fogunk össze!
Kérünk, istenünk nézz le a székelyre,
már annyi szenvedést osztottál fejére,
fohászra szorítjuk mindannyian kezünk,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
1 hozzászólás
Gyonyoru verset irtal ,a Csiksomlyoi Szuzanya aldjon es segitsen ,hogy meg sok ilyen meghato verset olvashassunk toled.