Esik eső, tapodom az avart,
száll a lélek, boldogságot fakaszt,
aranyeső, vagy májusi arany,
szól a kakukk hallgatni arany.
Nem is szólok, csak némán sétálok,
múlnak a napok, gyanús alkonyok,
hosszú éjek, kecsegtető álmok,
miért nem bújsz hozzám, mikor fázok?
Száll a lélek, madarak dalolnak,
szívben ejtett sebek nem gyógyulnak,
esik eső, mossa az ágakat,
sose jöttél hiába vártalak!
3 hozzászólás
Kedves szaty!
Ez is egy jól sikerült vers. Tetszik, hogy az eső képet kapcsolod össze a magánnyal, és az, hogy az eső kép végig vonul az egész versen.
Üdv.: Szalai Mihály Emil.
Szomorkás szép vers ez kedves Szaty.
szeretettel-panka
Nagyon jol sikerult vers,erzodik benne a magany es a fajdalom.Kifejezetten tetszik!