Furcsa térben bolyongsz, elmennél, indulnál,
vár valahol egy vonat, vagy hajó talán…
Nézlek csak, tehetetlenül, kétségbeesve drágám,
ki tette ezt veled, és mi lesz ezután? szemembe
könny szökik, nézem mozdulatlan tested,
szólnék, de a hang is bennreked, az indulat
mint lávafolyam gyűlik bennem, kitörni készül…
Most kezed megrándul, szemhéjad is mozdul,
füledbe súgok, lesem az ajkad, várom, hogy
szólj:- csak tréfa volt, semmi sem igaz! –
De te nem hallasz, csak fekszel, hetek, hónapok
vagy ki tudja mióta, csak a gép monoton zúgását
hallom, ami téged éltet. Meddig még?
Ó, remény hol vagy most, messze kóborolsz,
– közben te küldesz felém egy utolsó félmosolyt –
indul a vonat, tülköl a hajó… s a gép egyenletes
zúgása sípolásba csap át… s én lerogyva, nyüszítve,
gyorsan rebegek el érted egy végső imát!
Lethargus
By Kőműves Ida
10 hozzászólás
Szomorú ez a vers kedves Ida. De mitől is lenne vidám? Az életnek ebben a fázisában sorban nyílnak a fájdalmas ajtók, és elszorul a torkunk. Ezt adja vissza a vers is, és ebben a helyzetben a legokosabb dolog, valóban elmormolni egy imát.
Szeretettel:
Millali
Valóban szomorú, pedig csak szemlélő voltam illetve felesleges harmadik, így a kórházi folyosó padján, a látottak alapján kapott ihletből merítkezve írtam meg a verset. Engem is mélységesen megérintett, ha sikerült átadnom valamit belőle, megérte megírnom.
Köszönöm a látogatásod és együttérzésed.
Szeretettel
Ida
Szerencsés vagy, hogy nem veled történt, kedves Ida. Olyan mélységeket szakított fel bennem, hogy el sem tudom mondani. A tehetetlenség, és fájdalom, és egyben a kilátástalan helyzet, bizony éppen így szorul az emberre, mintha egy kőkemény páncél lenne. Keresi az ember a kiutat, a megoldást, se sajnos nem engedi a sors, hogy megtalálja.
Hihetetlenül adtad át, olyan erővel, és oly szavakkal, hogy ennél jobban tán nem is lehet.
Gratulálok!
pipacs
Kedves Pipacs!
Szemlélőként is borzalmas élmény. Viszont látni, azt a borzalmat, hogy valaki elveszíti élete párját, azt a bizonytalanságot, majd azt a téboly közeli állapotot, maga az iszonyat.
Köszönöm elismerésed.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Azon agyalok, mit is írjak, mert csak azt tudom, hogy ez a végtelenül szomorú vers, tele miértekkel, mélységgel, milyen szép, szívemből szóló. Meghatóak a soraid, az nem vitás.
Üdv,
A.
Köszönöm szépen kedves Andrea.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Fájdalmas, ha valaki eltávozik közülünk, te szépen megörökítetted.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen, kedves Eszti!
Szeretettel
Ida
Ismerős, nagyon is ismerős…a lélegeztető tompa zaja…nehéz erre a versre azt mondani, hogy szép…pedig az.
Szeretettel: Évi
Köszönöm szépen, kedves Évi! Örültem Neked.
Szeretettel
Ida