próbálom átlépni
egómat. eltűnik.
perzselő aszfalton
mély ráncok nyüzsögnek
rajtam. június van.
válság bennem, rajtad.
soha meg nem szűnő
hőség. riadót fúj
lelkem visszaoson
kies tájakra. víz-
cseppekben fuldoklik
a nyár, és a szélnek
ördöge van.
tűnődöm eszméken.
szemem alá táskák
tapadnak. kalitka.
12 hozzászólás
Nagyon erős vers, nagyon tetszik!
Grat: Évi
Köszi Évi!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Gondolkodásra késztető alkotás. Míg olvastam, szinte én is ráncoltam a homlokom. Van min tűnődnünk!
Tetszett a versed!
Szeretettel: Zsóka
az biztos, "van min tűnődnünk".
Köszi Zsóka.
Szeretettel
Emese
Ajha!
Itt bizony nem csak a hőségről elmélkedsz kedves Emese!
Az utolsó sor, nos elmélkedem én is!
szeretettel-panka
"nem csak a hőségről" , de az is benne van :-).
Köszi Panka.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
nagyon jól érzékelteted a hőség szülte gondolatokat.
Gratulálok, Judit
Köszönöm gondolataidat, kedves Judit.
Szeretettel
Emese
Emese!
Az élet valóban egy nagy kalitka. Rabságban tartanak dolgaink, mindennapjaink…
Remekül megírt gondolatok!!!
Szeretettel: Tünde
Szabad "rabok"…valami ilyesmi.
Köszönöm Tünde.
Szeretettel
Emese
Kedves Mesako!
Minden benne van ami egy ilyen meleg,hőségtől tikkasztó, és idegesítő napon benne lehet egy versben. A hőség valóban egy kalitka, a város meg e katlan. Tetszett! Üdvözlettel: Szilvi
"A város katlan", az emberek égve évődnek.
Köszi Szilvi.
Szeretettel
Emese