Alszol. Mindig újra hallom és nézem
lélegzeted, te vagy teában mézem,
a mindent hozod. Az óra ütemre jár,
mint szívverésed, lüktet a csend, bezár
karom közé a rózsaszín pillanat.
Ki tudja meddig, kinő-e szilvamag
kinn a kertben? Aludj. Ragyogjanak rád
csillagfényes esték, tükröző imák,
hozzád hajol belőlem most a lélek.
Fordulsz, mint egészben fordulnak részek,
tán álmot csensz a félénk éjszakába.
Gyűrt takaródon arcod simasága
a minta, én nem tudok aludni még.
Csodálom a lényed, mit Isten kimért.
8 hozzászólás
Kedves Andrea!
Versedből nyugalom, harmónia és gyengédség és szeretet sugárzik. A ritmus jól harmolizás a tartalommal. Elismerésem ezért a szép alkotásét!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Örülök, hogy olvastad a versem, szép szavaid köszönöm.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nagyon szép ez a vers, kifejezően, kedvesen, szeretetteljesen írtad le a csodálatod! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm kedves Szilvi észrevételed, könnyű, ha van inspiráció. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Bámulatosan fűzöd a szavakat az érzelmek nyakláncára, és a végén a tökéletes nyakláncot annak a nyakába akasztod, akiről a vers szól. A költői eszközeid egészen elgyengítenek, a csodálatos ellentéted lenyűgöz. Nem idézem, úgyis tudod melyik az, mert neked is érezned kell, hogy az tökéletes.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Először is köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Nagyon tetszik ez a lánc fűzéses dolog. Az az igazság, hogy nem szoktam gondolkodni azon, hogy ilyen vagy olyan költői eszközt használok-e. Ha jön a mondanivaló, úgyse tudom visszatartani. Amúgy az ellentétet megtaláltam, és látod, te hívtad fel rá a figyelmem… 🙂
Üdv,
Andi
Kerestem a verset, olvastam már, most itt vagyok. Öröm bejönni hozzád. Tartalmas mondanivalót társz az olvasóid elé. Látod, nekem a túl modern dolkokkal egy a bajom, nem minden esetben tud egy vers kibontakozni. A rövidsége által , sok esetben. Tömény, és ami olyan dózisban kerül az ember elé, annak a zamata nem selymes, lágy. Itt, és az ilyen típusú verseknél lehet örömködni. Bocs, hogy éppen itt írtam ezt ki magamból. Ha elodázom elfelejtem:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
A hosszú vers nem igazán az én műfajom, bár arra is volt példa. Örülök, ha úgy gondolod, tartalmas, nem szeretem szapulni a szót. Velem is van az úgy, hogy jobb valamit minél előbb megtenni, mert csak elfelejtem. 🙂
Üdv,
A.