Földhöz ragadtam. Közel a patakhoz,
én az őrző, hol csillámfodor lakkoz
habjával követ, hol halak mintáznak
vizet tükörcseppeken. Megköt lábam,
karjaim az eget, magasat tűrik,
odalátnak, s belül megöl az űr itt.
Hajam magányt zizeg, míg az emberek
ölbe futnak. Csak mondják, a Föld kerek,
meg nem tapasztalom. Én el nem megyek,
itt tart Nap, Hold, tavasz, nyár, ősz és telek,
vigyázom az ösvényre túrt kavicsot,
bokrot, virágot, füvet, mit szél befog,
s a parton ágaskodó társaimmal
visszhangunk kel. Ránk szavazott a csízdal.
14 hozzászólás
Jó lett:). Egyszer mindenki ír a fáról:)
Szeretettel: Évi
A fa az ember ősi társa, régről ismeri, használja. Igazán megérdemel egy verset. Most megkapta. 🙂
Üdv,
A.
Bevallom a cím vonzott ide, és nem csalódtam. Szerintem is jó lett.
Zsu
Szia Summer!
Igen, a cím. Erről is el lehetne diskurálni, ki hogyan választja ki. Örülök, hogy az enyém vonzó volt számodra, annak meg kiváltképp, hogy tetszett. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andi!
Amire emlékszem eddig hat verset olvastam a fákról. Itt -ott. Ez a harmadik legjobb. Szép.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy ez a téma is megérint egyeseket, pláne, hogy a tetszetősek közé sorolod. Köszi. 🙂
Üdv,
A
Kedves Andrea!
Szép "A fa monológja". A cím és a zárlat is nagyon megkapó.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Gondolatban már megírtam a verset, a végső lökést Boszika adta meg. A cím legalább saját. 🙂
Köszi, hogy benéztél.
Üdv,
A.
Kedves Andrea
Jó a cím , jó a vers.Szép fa lehet ha ilyen szépen írtál róla.
Szeretettel.:Ágnes
Szia Kedves Ágnes!
Szeretem a fát, miért ne lehetne írni róla, nem? Az ilyen versekre is szükség van. Jó volt látni téged.
Üdv,
A.
Akár egy magányos ember térbeni kiszolgáltatottsága.Grt.Z
Kedves Z:)!
Csontváry Magányos cédrusa jutott eszembe, de igazad van, akár egy ember is, egyedül…
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Bizony ez a röghöz kötöttség nemcsak a fákra jellemző. Tetszett a versben, hogy kimondatlanul mégis kimondtad benne a magány, és a mozdulatlanság érzését. Érdekes gondolat benne, hogy őriz a fa valamit. Gratulálok a vershez! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Jó párhuzam ez, valóban. Én is így látom. Az ember olykor kiszolgáltatott. Köszönöm látogatásod.
Üdv,
A.