Néha menekülök az érzelmek elől
ilyenkor úgy érzem, üldözött vagyok
Néha úgy érzem, valami megöl
s akkor egyedül maradok
Néha belevetem magam
egy gyilkos érzelembe
s aztán eltemetem lelkem
a szürke végtelenbe
Mindig menekülök a csalódás elől
ami megfojt és a mélybe taszít
Amikor a bizalom megdől
a fájdalom kettészakít
Mikor utólér a végzet
egy gyilkos érzelem
belémköltözik egy szellem
a fojtogató félelem
Néha megtalál egy csodás érzés
ilyenkor úgy érzem, boldog vagyok
de felmerül bennem a kérdés
hogy ebben meddig maradok
Félek, ha leveti álarcát
ez a hirtelen érzelem
újra eltölti bennsőm
a fájdalom, s a félelem
2 hozzászólás
Igen kedves Aniszirk ,pont én is ebben a hajóban utazok,helyettem irtad meg ezt a verset ,és nagyon szépen ,az első szakasz kivételesen tetszik ,sima .gördülékeny ,remek munka.
Köszönöm a hozzászólásod. Mindig egy új lendületet ad egy pozitív megnyilatkozás a verseimről. Hála Istennek, ezek az érzések már nem olyan jelentősek az életemben.