Kérdés, mely felszínre tör,
Hol van az ember? Hol lakik,
Akiről a mesélő csak szőtt
Szép mesés könyvekből?
Mindenki sokszor négyzetre emelne,
Pedig a tétel benne a szívekben.
Téblábolunk a XXI. nagyteremben
Kételkedünk a kivételes hitelekben.
Testből, s lélekből épültünk fel mi is.
Tűz és támaszfalak összeomlanak,
Mert senki senkiben sehogy sem hisz.
Vágyaink születnek, s nappal bomlanak.
Istent játszanak a fejlett genetikával,
Most, mikor az érdes hurok nyakunkon,
S a kulcsok már rég a semmibe szállnak,
Az emberiség szívén a XXI. folt.