Régi május

Virágzó orgonán
itt-ott már rozsdafolt,
mint kislánykoromban
orromon szeplőfolt.
Megszépíti az idő,
ami régen szűzi volt.
Emlékek temetőjében
mindig fázom.
Nyomodban dértől porlad
gondozatlan gondolat.
Akár egy árnyék
mégis kötelék,
követ a napsütésben,
hol könnylepel takar.
Emlékek tánca,
holtvágányon marad,
s ott illatozik az orgona
mint egykor, adtál nekem
halvány lila színeket.
Az illat, az érzés megmaradt,
valami, ami elszorítja torkomat.
Most itt vagy, egy pohár borban
pattogzik a buborék, lassan
itt halok meg érted szomjan!