Nézem a fényt, a sötétbe vész,
ahogy a feledésbe az emlék,
szemed még mindig kacéron néz,
arcodon már elfolyt a festék.
Homályos kép mi rólad maradt,
hangod is már sajnos a múlté,
boldogság ami akkor fakadt,
kínokat árasztva vált köddé.
Feledésbe vesző emlék
By szaty
3 hozzászólás
Kedves Szaty!
Szép szerelmes vers, amit az elmúlásra építettél. Nyolc sorodban benne ragadt a fájdalom, jól festetted meg képekkel az érzelmeidet. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Nagyon jó, igazán tetszik
Nagyon szépen köszönőm, kedves Miki!