Vetkőző árnyak csendben
bukdácsolnak a kertben,
s eltűnnek az ég peremén.
Sátrat vet a tájra a fény,
ragyog a szédület keresztjén.
Könyörtelenül megfeszül
bennem a gondolat,
hoz izgalomba.
Könnyekben fürdik
a szép pillanat.
Fejemre a vén diófa
már árnyékát ejti,
az árnyék a fénnyel
akar megszületni.
Árnyék
By oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Oroszlán!
Szomorú hangvételt érzékelek a versedben. A fény és az árnyék játéka tetszett benne, az ellentéteket jól kezelted a versben. Egy múló pillanat emlékei. Gratula! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm figyelmed Kedves Szilvi!
Ahol van fény, ott mindig van árnyék, néha több is a kelleténél… "mármint az életünkben.
" Hajlamos vagyok a legszebb fény mellett is keresni az árnyékot, nem vagyok kimondott pesszimista de…
Üdvözöllek: Ica.
Gyönyörű költői képekben ábrázolod az elmúlást, kedves Ica. Nem is érzem szomorúnak, inkább olyan könnyed, örömteli várakozás… Nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves Ida, hogy megtiszteltél figyelmeddel. Jól esnek szavaid.
Üdvözöllek szeretettel: oroszlán
Icukám! Ez a versed nagyon tetszik nekem. Többször is elolvastam, csak gratulálni tudok.
Örülök kedves Éva, hogy itt jártál, köszönöm.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Szavannák Királynője! 🙂
A fény és árnyék ellentétével, remekül fejezed ki a pillanat varázsát.
Gratulálok
Puszi: Lyza
Kedves Lyza!
Megtisztelsz az olvasással, és a megszólítással is. 🙂 D
Szeretettel láttalak: oroszlán / Ica /