Húúú Ida, de jó, hogy felvetetted ezt a vessző dolgot.
(Nem véletlenül kampányolok én folyton a központozás alkalmazásáért.) Mert, NEM mindegy! Nem mindegy, hogy CSAK én maradtam, vagy ÉN maradtam. Érzed a különbséget?(Nem lettem CSAK. ÉN maradtam….)
Persze úgy sem lenne rossz, de egész más a végkicsengése az egésznek,…és mindezt, egy „jelentéktelen” vessző teszi.Egy vessző tesz visszavonhatatlanul negatívvá, vagy mégis csak pozitív kicsengésűvé, egy 17 szótagos verset.
Nagyon köszönöm a felvetést, mert így alkalmam nyílt mindezt leírni.
Én a "csak" köré sehová nem tennék vesszőt. Ha mindenképp hangsúlyozni kell az "ént", úgy inkább kettőspontot, gondolatjelet, vagy három pontot tennék elé, kifejezve a hatásszünetet. A vessző "hétköznapi" célokat szolgál; szerintem így most zavaró!
S nem tudom, mennyire "igazi" haiku. Csak a napokban kezdtem tájékozódni, hogy mik a jellemzői, és a Wikipédia szerint: "az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú"… No de, ha szabályt szegtél is, ezért a versért megérte!
Gyula, egy nyugati ember nem képes keleti ember módjára gondolkodni, mert egész más az életszemlélete, a kultúrája, a nyelvi sajátosságokról már nem is beszélve. Ezért is alakult ki a haiku formának egy, ennek megfelelő változata, ami inkább a gondolatiságra, mint az érzékeltetésre épül. Talán ezt már nem is haikunak kéne hívni, de egyelőre még ebbe a kategóriába sorolandó. A „csak” utáni vessző kérdésén el lehetne filozofálgatni, de mivel a „megállítás” volt a cél, én ezt a „hétköznapi” eszközt választottam, egy „egyszerű” gondolathoz. Viszonylag sok haikut írtam már, mert ez a kedvenc műfajom és nagyon remélem, hogy a többinél is „megérte”.
A művészet kivételes szellemi tér, itt csak egy a lényeg, hogy a hangokon, szavakon túl meg tud-e lélek nyilvánulni. A Te verseidben lévő inspiráció utat talál az olvasó lelkéhez. Mindig. Most is.
Ha az ÉN megmarad, az jó… Egy életszakasz lezárása, ez jutott eszembe róla. Bár tévedhetek, hiszen Nálad mindig több minden rejtőzhet a sorok mögött. Mindig meghajlok szófukarságod előtt, hiszen a kevéssel rengeteg tudsz mondani. Ez bizony csak a nagyoknak megy. :))
pipacs
pipacs, az az érdekes, hogy az "életben" be nem áll a szám. Tán, a rövid írásaimmal kompenzálok. Én minden esetre örülök, hogy megtaláltam a formát is ahhoz a tartalomhoz, amit el szeretnék mondani. Igen, Jól látod! Ez a haiku arról szól, amikor már nem azt mondjuk, hogy MI. (És mindenki sok-sok mindent képzelhet köré a saját életéből.)
By szusi
18 hozzászólás
"Lassú és halk", mégis kemény, határozott "tényként" rögzül alkotásod mondanivalója!
üdv
leslie
leslie, tipródtam egy ideig, hogy a belőled vagy a belőlünk szót használjam…
Lassan és halkan? – éles sikolyt hallottam!
(Talán nem jól érzem, de mintha a vessző a csak elé kívánkozna)
Húúú Ida, de jó, hogy felvetetted ezt a vessző dolgot.
(Nem véletlenül kampányolok én folyton a központozás alkalmazásáért.) Mert, NEM mindegy! Nem mindegy, hogy CSAK én maradtam, vagy ÉN maradtam. Érzed a különbséget?(Nem lettem CSAK. ÉN maradtam….)
Persze úgy sem lenne rossz, de egész más a végkicsengése az egésznek,…és mindezt, egy „jelentéktelen” vessző teszi.Egy vessző tesz visszavonhatatlanul negatívvá, vagy mégis csak pozitív kicsengésűvé, egy 17 szótagos verset.
Nagyon köszönöm a felvetést, mert így alkalmam nyílt mindezt leírni.
Én a "csak" köré sehová nem tennék vesszőt. Ha mindenképp hangsúlyozni kell az "ént", úgy inkább kettőspontot, gondolatjelet, vagy három pontot tennék elé, kifejezve a hatásszünetet. A vessző "hétköznapi" célokat szolgál; szerintem így most zavaró!
S nem tudom, mennyire "igazi" haiku. Csak a napokban kezdtem tájékozódni, hogy mik a jellemzői, és a Wikipédia szerint: "az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú"… No de, ha szabályt szegtél is, ezért a versért megérte!
Gyula, egy nyugati ember nem képes keleti ember módjára gondolkodni, mert egész más az életszemlélete, a kultúrája, a nyelvi sajátosságokról már nem is beszélve. Ezért is alakult ki a haiku formának egy, ennek megfelelő változata, ami inkább a gondolatiságra, mint az érzékeltetésre épül. Talán ezt már nem is haikunak kéne hívni, de egyelőre még ebbe a kategóriába sorolandó. A „csak” utáni vessző kérdésén el lehetne filozofálgatni, de mivel a „megállítás” volt a cél, én ezt a „hétköznapi” eszközt választottam, egy „egyszerű” gondolathoz. Viszonylag sok haikut írtam már, mert ez a kedvenc műfajom és nagyon remélem, hogy a többinél is „megérte”.
Kedves Szusi!
A művészet kivételes szellemi tér, itt csak egy a lényeg, hogy a hangokon, szavakon túl meg tud-e lélek nyilvánulni. A Te verseidben lévő inspiráció utat talál az olvasó lelkéhez. Mindig. Most is.
Judit
Judit, én amolyan kétlaki vagyok. Hol verset írok, hol prózát. Attól függ milyen kedvem van…
Örülök,hogy a verseim is elnyerik tetszésedet.
Hú, ez nagyon-nagyon jó!
Annyira kifejez mindent. Sokkal többet, mint amit a 17 szótagtól elváratna az ember!
Óriási gratuláció!
Gy.
Köszönöm Gyömbér. Igencsak jól estek a mondataid.
Mennyire igaz!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszi Zsolt. (Rég láttalak!) Jó, hogy itt vagy újra.
Ha az ÉN megmarad, az jó…
Egy életszakasz lezárása, ez jutott eszembe róla. Bár tévedhetek, hiszen Nálad mindig több minden rejtőzhet a sorok mögött. Mindig meghajlok szófukarságod előtt, hiszen a kevéssel rengeteg tudsz mondani. Ez bizony csak a nagyoknak megy. :))
pipacs
pipacs, az az érdekes, hogy az "életben" be nem áll a szám. Tán, a rövid írásaimmal kompenzálok. Én minden esetre örülök, hogy megtaláltam a formát is ahhoz a tartalomhoz, amit el szeretnék mondani. Igen, Jól látod! Ez a haiku arról szól, amikor már nem azt mondjuk, hogy MI. (És mindenki sok-sok mindent képzelhet köré a saját életéből.)
Nem gondoltam, hogy 3 sorba ennyi minden belefér, nagyon tetszik !
Szeretettel gratulálok : Susanne
Köszönöm Susanne, én is ezért szeretem ezt a műfajt.
Szia Szusi!
Rövid , tömör és nagyot szól!…
Gratulálok!
Puszi: Lyza
Lyza, néha rádöbbenünk arra, hogy egy "bármiféle" kapcsolatban már egyedül maradtunk.