Szegény hajléktalan…
járom az utam magányosan
sötét utcákon, némán
elhagyottan.
Elhagyottan
járom életutam, nem tudom,
de ez a sorsom, sok a gondom,
nincs, aki sajnáljon.
Nem szán engem
senki e födi világon, ki megértene,
szegény elhagyottat észrevenne…
ki szánná meg lelkem?
Várhatom-e tőle
sorsom jobbulását, hogy étkem
s fejem fölött meleg fedél legyen,
s valaki szeressen.
Aki szeressen
úgy, mint valaha jó anyám,
ő dajkált, kicsi koromban…
de jó volt nekem…
Jó volt nekem,
Istenem! – miért feledtél el engem,
mit tehetek azért, hogy sorsom
jobbra forduljon?
Jobb sorsom legyen,
úgy szeressenek most is
ahogyan drága anyám tette
valaha régen…
Valaha régen
gond nélkül éltem, most milyen
sors vár rám, utcára mehetek,
hideg-fagyos télben!
Fagyos télben,
rideg emberek közt kell élnem,
elmúlt fölöttem az idő, elmúlt
az ősz, a meleg nyár…
csak zord-hideg tél vár ez után…
16 hozzászólás
Kedves Kata! Megrázó vers, – így kellene kezdenem. de nem így kezdem, hanem úgy, hogy a "Járom az utam…" az egy népszerű régi dal kezdősora (…a macskaköves utat…" stb), – s e miatt nem jó, talán nem is illik, saját versed címének választani. A vers különben jó lenne, ha jól lenne megírva, de nincs jól megírva…hogy is mondjam…messze van az irodalmi stílustól. Sajnálom, h ezt kell írnom, de becsüllek annyira, h őszinte legyek. Kérlek ne haragudj a kritikáért! Üdvözlettel: én
Ismerem az általad idézett dalt, én nem óhajtottam azt a címet adni a versemnek.
Egyébként verseimet utólag is javítani szoktam, erre is sor kerül még biztosan, amikor jobb napjaim lesznek. De mostanában olyanok nincsenek.
Egyébként megszoktam már, hogy Neked általában nem tetszik a stílusom. Azonban ez kölcsönös. Én a kritikát bírom, ha jóindulatú, s azt meg is köszönöm. De a tiéd nem az. Ezért nem köszönöm meg. S hogy ne legyenek rossz napjaid, ezért arra kérlek, ne fárasszad magad azzal, hogy látogasd az adatlapomat.
Kata
Mi benne a rosszindulatú? Vagy mitől lenne jóindulatú?
Ne te mondod meg, milyen címet „illik” választani, főleg, ha nem is azt választottam, amire gondoltál. Attól rosszindulatú a véleményed, hogy olyan próbál kritizálni, akinek inkább a saját háza táján kellene körülnéznie, aki verseit és prózáit telerakja obszcén kifejezésekkel, amitől hányingert kap az olvasó. Ezért ne képzeld magad kritikusnak, nálad sokkal felkészültebbek vannak itt is, akik nem élnek vissza tudásukkal. Ezért kértelek arra, hogy ne látogasd az adatlapomat, most megismétlem: máshol csillogtasd a tudományodat. Nem vagyok hajlandó folytatni a vitát, kélek, fejezzük be.
Kata
Kedves Kata! Nem teljesen értem a reakciódat! Kőműves Ida szinte ugyanazt írta: „…az igaz, hogy a címre egyből s sláger ugrik be…” és: „…abban igaza van Bödönnek, hogy ennél sokkal jobb verseket szoktál írni…” – mégis az én kritikámat rosszindulatúnak nevezted, az övét pedig jóindulatúnak. Azt írod továbbá, hogy azért tartod rosszindulatúnak az én kritikámat, mert „olyan (valaki: ez én lennék) próbál kritizálni, aki, verseit, prózáit telerakja obszcén kifejezésekkel”, stb. Kata, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Attól, h mit írok, mit nem, lehetek akár jó-, akár rosszindulatú, ami a kritikáimat illeti, nem?
Sajnos az én íróasztalom felett nem függnek elismerések, és gondolom, vannak nálam sokkal jobb kritikusok, de azért még talán én is elmondhatom véleményemet. Nem tudom megígérni, hogy ezután nem fogom véleményezni egy-egy írásodat, bár eddig sem gyakran tettem, (az adatlapodat viszont egyáltalán nem látogattam). Ha úgy érzem, van mondanivalóm, ez után is elmondom majd, és örömmel fogadom, ha engem kritizálnak. Szeretettel üdvözöllek. én
Nem kedves Bödön!
Lám, kezded érteni: Ugyanazt le lehet írni úgy is, hogy ne sértsenek a szavak!
De úgy látom, ezt nem érted. Nem szeretnék mást okolni, amiért nem ismered a jó modort. Immár harmadszor mondom el: kérlek, ne látogasd az én Adatlapom. (Ja Adatlap: Mi is az? Ez itt, ahol most eme kedves szavakkal írogatunk egymásnak, ahová a neked nem tetsző verset feltettem – azt nevezik Adatlapnak! (Úgy is mondhatnám: ez az én felségterületem, ahol legyen annyi jogom, hogy ne zavarja senki, rosszindulattal a napjaimat.)
Mondom immár harmadszor: Nem vagyok a véleményedre kíváncsi! Hiszen máris fenyegetve érzem magam, mivel azt írtad: „Nem tudom megígérni, hogy ezután nem fogom véleményezni egy-egy írásodat,” – s máris reszketek…
Nem szeretem a fölösleges vitákat, s a legilletékesebbtől hallottam, joga van ilyen kérésre mindenkinek! Tehát mégis – fontold meg, erre kérlek!
Nem kérek rá választ!
Békességet!
Kedves Kata!
Nos, az igaz, hogy a címre egyből a sláger ugrik be, de ahogy elkezdem a verset olvasni, máris világos lesz, hogy másként is járhatom az utam. Te itt, úgymond, egy hajléktalan bőrébe bújva írod meg annak keserveit. Az indulás jó, és a záró szakasz is, de talán abban igaza van Bödönnek, hogy ennél sokkal jobb verseket szoktál írni. Viszont nincs ebben semmi különös, mert mi, akik verset írunk, nagyon is jól tudjuk, hogy ahány vers annyi féle, akadnak közöttük jobbak, gyengébbek, van az úgy is, hogy éppen rossz passzban vagyunk, s azt írjuk ki magunkból. Én is felszoktam tölteni a gyengének ítélt verseimet is, sokszor elég egy szikra, egy biztatás, s született már ilyen nagyon gyenge versemből egészen jó vers ily módon. A mondanivaló megér egy verset, úgyhogy szerintem várd ki amíg jobb passzban leszel, s biztos vagyok benne, hogy remekké költöd át. Találtam benne annyi értékelhető dolgot, hogy megérdemli a csillagokat. Szeretettel, Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a látogatásodat és értő, jó szándékú gondolataidat. Számtalan verset átírtam már, s többet itt, az oldalon is kicseréltem. Magam is érzem, mikor éri el a megfelelő szintet.
Én is szóvá teszem másoknál, ha gondot vagy hibát észlelek, de igyekszem, hogy szavaimmal senkit meg ne bántsak. Azonban Bödön stílusát nem vagyok hajlandó szó nélkül hagyni.
Nem várok a csillagokra, számtalan helyen olyan címeket és pályázatokat nyertem, amelyeknél már megmérettettem, s amelyek nem férnek el az íróasztalom fölött. Most miatta nem veszem le a verset, s a hozzászólások miatt sem, de később, majd javítva, ki fogom cserélni.
Köszönöm a Te hozzáértő véleményedet.
Szeretettel: Kata
Én abban a hitben, (tévhitben?) vagyok, hogy itt ez egy olyan felület, ahol a megjelent vershez bárki hozzászólhat, még én is. Úgy gondolom, h a megjelent vers alatt lévő ablak, nem a versíró "adatlapja", nem az ő "felségterülete", ahonnan letilthat, ha nem írok neki tetsző kritikát. Aki úgy gondolja,hogy tévedek, írja meg!
Lám lám: annak ellenére, hogy nem mindenkinek tetszett a vers,
az elmúlt két hétben feltöltött alkotások közül a legolvasottabbak
között szerepel. (2012. szeptember 20.)
Lám, lám: annak ellenére, hogy nem mindenkinek tetszett a vers,
az elmúlt két hétben feltöltött alkotások közül a legolvasottabbak
között szerepel (Lásd a Statisztikánál: 2012. szeptember 20.)
Kedves Kata!
Versed olvasva olyan hangulatom lett, mintha egy spirituálét hallgatnék.
Szomorú sorok, de manapság sajnos sok ember verselhetné…
Nagy szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Kedves Gyömbé!
Igazad van, tudom, s azért is írtam róla, hogy nagyon sokan élik ilyen kilátástlanul-szomoú sorsukat. Csak lenne kilátás valamilyen kiútra!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Sajnos ez korunk egyik nagy problémája. Miért is alakult így. Sok összetevője van. Talán néhányan maguk is tehetnek erről. Nem általánosítok, aki önhibáján kívül került ide nagyon szomorú sorsa van. Jön a karácsony és vajon hol töltik, lesz valaki akivel megosszák az ünnep örömét? Istennel, csak benne bízhatunk, de minden ember baját nem vehetjük magunkra. Te megpróbáltad verseddel, talán így jobban rájuk is figyelünk egy kicsit. Szeretettel: Éva
Évikém, örülök, hogy ismét itt is találkozunk. Köszönöm, hogy meglátogattál. Én minden elesett embert sjnálni tudok, mert – különösen mostanában – nagyon nehéz onnan kikerülni!
Szeretettel: Kata