zaklatott lett a tó vize
eltűnt belőle minden kék
mikor siratták halálod
földbegyökerezett az ég
kriptacsendben osont az éj
belesápadtak a házak
vajon te hogy adtál volna
otthont Isten fájdalmának
(k)éktelen csönd
By csabaiandyBy csabaiandyBy csabaiandy
12 hozzászólás
Nem is annyira "csöndes" ez az alkotás! Képei ellenére van benne valami, ami mintha kiabálna…
remek
leslie
Szívemből szóltál, és megkönnyeztelek, mert mintha csak… Én is írhattam volna, (ha lennék ilyen jó,) mintha a nagyimnak íródott volna. Köszönöm. Szeretettel Era
"kriptacsendben osont az éj"- nagyon szép kép – Elállt a lélegzetem, mikor olvastam. – Már ez is: "kriptacsend" – haláli 🙂
Az egész vers a színtelenségtől szinte vibrál, sugall, láttat. A címe meg nagyon el lett találva. Gratulálok!
A.
Az egész igazi fájdalomtól gyötört, nagyon szépen fejezted ki magad, gratulálok.
Üdv!
Kedves Andi!
Nem egy csendes vers. Remek "képeket" használsz.
Ági
köszönöm leslie figyelmedet!
Scherika neked is!
Dobrosi Andrea örülök h tetszett neked is köszönöm!
Klári, köszönöm!
Ági neked is!
Már a címe nagyon érdekesnek tűnt, de maga a vers is döbbenetesen jó. Semmi közhely, remek képek, és még az elcsépelt rímnek is új értelmet adtál. Tömör, de sokat mondó vers, gratula!
Poppy
köszönöm figyelmedet!