Az a távoli csillag rám kacsintott!
Néztem az ágyból, az álom még ingott;
mintha szomorú lenne, halovány volt,
de néma a hold, s az üzenet holt.
Aztán ablakba könyökölve néztem,
a messzi űrből üzenet jött, s kérdem,
vajon ki, és mit akarhat mondani?
Könnyezve, magamba kellett fojtani.
17 hozzászólás
Szia Ida!
sokszor feldolgozott téma, jelkép, ezúttal jó befejezéssel
picit ragoztam volna még
üdv: Cal
Szia Cal!
Úgy érzem, nincs új téma a nap alatt, és éppen ez a legérdekesebb az egészben, hogy ugyanarról a témáról, századszor, ezredszer tudunk másképpen írni, hiszen egyik vers sem hasonlít a másikra. Ez benne a fantasztikus.
Hogy ragozhattam volna még? Úgy érzem, olykor a kevés többet mond…
Köszönöm a látogatásod.
Üdv. Ida
Éppen annyira maradt titokzatos, amennyire kellett. Nekem elég volt, számomra átjött, és megérintett. Olykor valóban szeretnénk üzeneteket kapni, valahonnan nagyon messziről…
Nagyon tetszik a versed, drága Ida.
pipacs 🙂
Örülök, kedves Pipacs, hogy "átjött", megérintett a versem. A "nagyon tetszik" viszont hatalmas elismerés Tőled. Nagyon, nagyon örülök! Köszönöm.
Ida
Kedves Ida!
Szerintem érdemes lett volna folytatni ezt a verset. Nem világos mit és miért kellett elfojtani.
Az első sor nekem nem tetszik, mert szerintem a csillag nem kacsint. Nincs szeme.
Ez csak az én heppem. Amúgy tetszett.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Bizonyára láttál már pislákoló csillagot, miért ne nevezhetnénk kacsintásnak, nem kell, hogy legyen szeme, lehet akár költői kép…
Folytatni? Az ilyen távoli üzeneteknek titkuk van, az olvasó továbbgondolhatja, vagy találgatja az én titkom:)… maradjon az én titkom…:)
Valójában tovább írtam, azután rájöttem, hogy ennyi éppen elég. Nem jó ha túl sok, az sem, ha kevés, az éppen elég, nos az relatív, de én így éreztem.
Köszönöm, hogy olvastad, s örülök, ha valamiért mégis tetszett.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Titokzatos vagy. Igaz elvileg a költészetben mindent lehet. Az elfojtásról a lélektan jutott eszembe. Köszi a választ.:)
Szeretettel: Ági
Szép, de szomorú ábrándozásod meghatott
szeretettel olvastam
Karolina
Kedves Karolina!
Ilyen, és hasonló, azt hiszem mindannyiunkkal előfordul. Várunk egy titkos üzenetre, hisszük, hogy kapunk… talán már kaptunk is, csak nem tudjuk megfejteni…
Köszönöm kedves látogatásod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Az üzenet jöhet álmunkban is… S ha az kedvünkre való, akkor örülünk neki, s ha nem olyan, amit vártunk, az bizony szomorúságot jelent.
De Nálad lehet, hogy örömödben könnyeztél, magadban szeretnél neki örülni.
Meghatott a versed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazán meghatódtál? Kedves Tőled. Előfordul az emberrel, hogy égi üzenetben reménykedik.
Köszönöm, hogy itt jártál, nagyon örültem Neked.
Szeretettel
Ida
Bizony, és mindenkinek van ott fenn csillaga. Bár válaszolni nem tudnak de mégis, mert fényt sugároznak. Meghatódva olvastam!
szeretettel-panka
Jól estek kedves szavaid, Panka. Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal.
Szeretettel
Ida
Megkapó szép sorok, elismerésem!
Köszönöm szépen, kedves Rhytom.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
A csillagok üzenetét keresi-kutatja az ember ősidők óta. Egész tudományágak alakultak erre: a csillagászat, az asztrológia, űrkutatás, asztrobiológia, a SETI /ami rádiójelek kutatásával foglalkozik/. Te meg csak úgy félálomban, hálóingben, az ablakban megfejted a csillagok üzenetét… 🙂
Ahogy körülnézek a világban, nem csoda, hogy valami szomorút üzentek a csillagok!
Judit
Kedves Judit!
Látod, látod, mennyire könnyelműen szórják az emberek a pénzt a tudományágak fejlesztésére, amikor itt vagyok én, aki hálóingben félálomban, pénztelenül sem vagyok képes többre mint ők… Így akartam írni:), az a baj, hogy a tudomány sem képes többre, csak jóval többe kerül, nekünk.:)
Az utolsó mondatodra: hát igen, ők is csak azt látják, amit mi.
Ida