Gyermek születik

Gyerünk már, ébredj! – a törékeny kis nő nagyot rúg ormótlan, koszos cipőjével az alvó ember rongykupaccá gyűrődött testébe. Nem lehet látni , hol végződik a rongy és hol kezdődik az ember . A kosz az , ami mindent egyállagúvá és egyszínűvé érlelt a mocskos, hideg aluljáró kövezetén. A nő megtántorodik, kezéből kiesik az üres üveg, nagy csörömpöléssel csattan a kövön. Káromkodik a fekvő alak, a nő is, egymást szidják.
– Mondtam neked, hogy gyere, az Isten verjen meg! – sikolt a nő a részegek artikulálatlan hangján, hogy zeng belé a tér. Ez is miattad van!
Koszos körmű kezével az alatta lassan gyűlő vérvörös tócsára mutat, ami az egyetlen szín a szürkeségben. A férfi alkoholtól duzzadt arcán nem látszik semmi érzelem, ahogy kikászálódik és nehezen visszanyert egyensúlyát veszélyeztetve elindul a nő után. A nő lassan araszol felfelé a lépcsőn, nem tudni, hogy még meglévő részegsége akadályozza a menésben, vagy a fájdalom, ami időről időre rátör. Nem ér föl a lépcső tetejére, ott esik össze, ahol épp áll, görcsösen kapaszkodva a korlátba.

A mentő sokára jön, a járókelők jönnek-mennek, legtöbben oda sem néznek a piszkos, büdös ,dülöngélő férfire és a földön fekvő nőre. Megszokták már az ilyen alakokat; addig isznak, amíg van mit, aztán eszméletlenül fetrengenek a hányadékukban.
A mentősök leküldve a gyomruk ellenkezését hordágyra rakják az asszonyt és a szülészeti osztályra szállítják, miután akadozó nyelvű társa beszédéből nagy nehezen kiderül, hogy az asszony egy ideje azt állítja, hogy terhes.
A szülészeten hamarosan lemosdatják, amennyire lehet. A szülés megindult, koraszülés, még hetedik hónapban sem járhat. A baba erőtlen, nem sokat segít a vajúdásban. Honnan is lenne ereje: éhezés az osztályrésze mióta csak megfogant. Nagy nehezen mégis sikerül a világra jönnie, gyötrött, ráncos arcában már benne a világ gyötrelme. Hamar mérlegre kerül, lemosdatják és hála a szakavatott kezeknek, percek múlva már békésen szuszog egy inkubátorban a koraszülött osztály kórtermében. A nővér lekapcsolja a lámpát, behúzza maga mögött az ajtót . Sok dolga van még. Ilyenkor karácsony éjszakáján sincs nyugta az embernek ha a szülészeten dolgozik. A babák jönnek tekintet nélkül az ünnepre. Pedig ha maradt volna még pár súlytalan percig, láthatta volna a fényes csillagot, amint bevilágítja a termet, láthatta volna a három , fényes ruhába öltözött férfit, amint földre borulva imádják a fiúgyermeket, aki megszületett karácsony éjszakáján.